Egyáltalán nem hipotetikus a kérdés.
Számos amerikai katasztrófafilm vetíti előre a képet, mi történhet egy komolyabb természeti katasztrófa esetén. Azonban ez koránt sem csak a szórakoztatóipar pénzbevételt növelő próbálkozása. Gondoljunk csak a 2004. december 26-án nagyon is valóságosan megtörtént cunamira Indonézia partjainál, amely közel 300.000 ember életét követelte. Sok ott pihenő külföldi számára is végzetes lett ez a karácsony. A túlélők között voltak olyanok, akiket a tájékozottságuk mentett meg. A helyzet felismerése. Ugyanakkor a többségnek gyakorlatilag esélye sem volt a túlélésre. Ennél is több áldozatot követelt, méghozzá egyáltalán nem lokális érintettséggel, az egész világot megrázó Covid-járvány, ami az újkori történelem talán legjelentősebb figyelmeztetése az emberiség részére.
2004. december 26. 14 országot érintő cunami
Ahogy a filmekben, úgy a valóságban is tudósok hada küzd azért, hogy a felismert összefüggéseket komolyan vegyék a politikusok és a gazdasági szakemberek. Helyi közösségek igyekeznek lokális cselekvési terveket kidolgozni. Egyre több család tesz a mindennapokban azért, hogy csökkenjen a személyes környezetszennyezés. Ugyanakkor ezek együttesen sem bizonyulnak elegendőnek. A klímavédelem szakembereinek egyöntetű véleménye, hogy a Föld elérte a tűrőképességét, ami egyelőre beláthatatlan következményekkel jár. Egy biztos. Mindenkinek közös felelőssége, hogy meddig marad az ember számára élhető a bolygó.
Prof. Dr. Steier József egész életét a környezet- és klímavédelemnek szentelte. A sivatag zöldítése volt talán az első hihetetlennek tűnő vállalkozása, ami nem csak egy fiatalember álmodozása maradt. Évtizedek óta dolgozik az afrikai kontinens élhetővé tétele érdekében, ingázva Magyarország és Afrika között. Nemzetközi kutatócsoportokkal együttműködve, a magyarországi energetikai és klíma koncepció kidolgozását is szorgalmazza. Folyamatosan felhívja a figyelmet arra, hogy a klímaválság olyan összefüggéseken alapul, amelyek globális intézkedéseket sürgetnek.
Afrika Fórum Budapesten, forrás: Dr. Steier József
Professzor úr, látva a környezeti változásokat, az időjárás tartós átalakulását, milyen kilátásokkal vághatunk neki a következő évtizedeknek?
A klímaváltozásról mindenki régóta beszél. Azonban a cselekvések szintjén messze nem tartunk ott, ahol kellene. Ezért ma már túlzás nélkül mondhatjuk, hogy klíma válság van. Hősokkok és özönesők hatásaival kell szembenéznünk. Ezek pedig nem csak a tőlünk távoli területeket érintik, amelyekről a televízióban, vagy az interneten látunk képeket. Magyarország éppen úgy átéli ennek a klímaválságnak a hatásait, mint a bolygó egyéb országai. A szélsőségek térnyerése azoknak a mulasztásoknak az eredménye, amik az elmúlt évtizedekben halmozódtak fel. Valamint az is közrejátszott, hogy a probléma alap okát nem sikerült teljesen feltárni. A széndioxid kibocsájtást megjelölték a szakemberek, mint előidéző tényezőt, és történtek is lépések ennek mérséklése érdekében. Ugyanakkor az elmúlt idő során megállapítható, hogy ez az intézkedés koránt sem oldotta meg a problémát.
A klímaváltozás ciklikusan következik be a bolygón. A nehézséget most az jelenti, hogy vannak sűrűn lakott területek, amelyek érintetté válnak és ez meglehetősen komoly feladat az emberiség számára. Az életminőség, amit az emberek kialakítottak maguknak, számos ponton sérülhet, ha természeti katasztrófák, illetve tartós klíma módosulás következik be. Az én egyik fő szakterületem a sivatag hasznosítása. Emellett az édesvíz gazdálkodás is elengedhetetlenül fontos, hiszen a Föld édesvíz készlete fogyóban van, ami nagyon komoly kérdéseket vet fel az élet fenntartása érdekében. Ezért központi kérdés számomra a Csád-tó revitalizációja. A csádi medence porával, bármilyen hihetetlen, akár Magyarországon is találkozhatunk. Egy-egy komolyabb eső után pedig megfigyelhetjük, hogy a kocsikon sárga agyagos sárréteg marad. Sajnos ezt a port egyébként be is lélegezzük.
1973 A Csád-tó vízfelületének csökkenése (Forrás: NASA) 2017
Az elsivatagosodás elleni harcot Magyarország is meghirdette. Az egyik program a faültetés. Az őshonos fák mellett érdemes egyéb fajtákat is ültetni. Magam is hasznosnak tartom, éppen ezért foglalkozom hosszú évek óta klíma-szigetek, karbon ültetvények telepítésével, amihez a számos hasznossággal rendelkező saját fejlesztésű paulownia hibridünk, a Smaragdfa kiválóan alkalmas. Azonban meg kell állapítanunk, hogy a faültetési program éppen úgy nem elegendő önmagában, ahogy a széndioxid kibocsájtás csökkentése sem szüntette meg az alap problémát.
Az országhatárok a környezeti és klíma hatások tekintetében, a természetnek nem jelentenek akadályt. Ezért nem kérdés, hogy a helyi cselekvési tervek mellett országokon átívelő, nemzetközi kutatócsoportokra és átfogó, akár globális együttműködésekre van szükség. Mi lehet a tényleges megoldás?
Valóban komplex, átfogó kutatásokra és döntéshozatalra van szükség. Nem beszélve arról, hogy az interdiszciplináris megközelítés, a szakmaközi összefogás szó szerint elengedhetetlen. És itt nem elegendő ismerni szakmai publikációkból a helyi kutatási eredményeket. Mivel a probléma maga is globális és az egész bolygót érinti, ezért politikai és gazdasági döntésekre is szükség van. Ha eközben figyelembe vesszük, hogy milyen társadalmi, földrajzi, gazdasági, és politikai-vezetésbeli különbségek vannak a különböző országok tekintetében, akkor viszonylag gyorsan megállapítható, miért halad ilyen lassan és nehézkesen, egy átfogó intézkedési és cselekvési terv kidolgozása és megvalósítása. Természetesen részeredmények vannak, és az Európai Unión belül is folyamatosan foglalkoznak a témával. Azonban messze nem olyan hatékonysággal, mint ami elvárható lenne. Amennyiben komolyan vesszük a klímakatasztrófa jelenlegi mértékét, és ennek várható következményeit. A halogatás ugyanis beláthatatlan következményekkel járhat. Alapvető szemléletváltásra van tehát szükség. Ebben a médiának a hiteles tájékoztatásban és a figyelemfelhívásban is óriási szerepe van.
Klíma-sziget, Dr. Steier József forrás: Dr. Steier József
Léteznek a nemzetközi összefogásra olyan törekvések, amelyek a komplexitást és a szakmaközi, interdiszciplináris megközelítést elő tudják segíteni?
Van már rá példa, igen. Ugyanakkor messze nem akkora léptékben, mint amivel tartós eredményt lehet elérni. Bőven van ebben tennivaló. Ez részben pénzügyi kérdés. De nem lehet csak financiális problémaként kezelni. A rész törekvések egyik pontja egyébként az elektromos autók széleskörű bevezetése, aminek a hátrányai is kezdenek megmutatkozni. Az is nehezíti a helyzetet, hogy az emberek még mindig nem értik teljes mélységében azt, hogy a lokális életminőséget a globális intézkedések, illetve azok elmaradása ugyanúgy befolyásolja.
Pedig, ha csak arra gondolunk, hogy a Csád-medence pora a légáramlatoknak köszönhetően bejuthat egy Magyarországon élő ember tüdejébe, és ez egy valóságos helyzet, akkor az is megérthető, milyen összefüggés van az afrikai zöld fal létrehozása és az európai időjárás, például az esőzések gyakorisága és mértéke között. A közel 8000 km hosszúságú, több funkciós zöld sáv ugyanis, nem csak az ott élők életminőségére van hatással.
Az egyéb nemzetközi programokat is érdemes megemlíteni. Az ezer millió fa program kategóriában óriási tervek vannak, és lépéseket is tesznek a siker érdekében. Erről is szó volt azon a Szaúd-Arábiában megrendezett találkozón, amiről nemrégiben jöttem vissza. Kazahsztánból is megkerestek a napokban, hogy konzultáljunk a klíma-szigetek nagy léptékű telepítéséről. Fontos itt megjegyezni, hogy egymáshoz illeszkedő programok kellenek. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a helyi adottságokat kell hasznosítani. Az őshonosok és a biodiverzív fajtaválaszték együttes alkalmazása hozhat megfelelő eredményeket. Az is fontos szempont, hogy a kulturális hagyományok tisztelete meglegyen a programokban. Ez annak a feltétele és kulcsa, hogy a helyiek elfogadják a nemzetközi program létjogosultságát. Szükséges elem, hogy együttműködővé tudjuk tenni a lakosságot. Az életminőségük javulását és a fenntarthatóságot érzékeljék a fejlesztéseknek köszönhetően. Így lehet partneri viszonyt kialakítani és valóban határokon átívelő, nemzetközi programokat kidolgozni. Amelyek összességében a természettel együttműködő, globálisan is érezhető környezet és klímavédelmet eredményeznek.
Van egy olyan speciális aspektus is Magyarország tekintetében, amire eddig kevesen figyeltek fel itthon. Európa „zöld tüdeje” lehetnénk, és ez egyáltalán nem csak egy vízió. A természeti adottságainknak köszönhetően, a kutatási eredmények hatékony felhasználásával, hazánk önmagában Európa legnagyobb klíma- illetve öko-szigetévé válhatna. Csak remélni tudom, hogy ez a felismerés megszületik a döntéshozókban, és ebben az irányban pozitív elmozdulásra lesz lehetőség.
Lázbérci víztározó, forrás: ÉRV Zrt
Mi az, aminek létre kellene jönnie egy nagyszabású nemzetközi összefogás, környezet és klímavédelmi együttműködés keretében?
A vízkörök rendbetétele a legsürgetőbb! Ez lenne az elsődleges szempont. A légkörben jelenlévő víz mennyiség hasznosítása létfontosságú. Ha nincs víz, nincs élet. Ezért az édesvíz mennyiség nagyban meghatározza az életminőséget és döntő befolyással van a fenntarthatóság szempontjából is. A harmat, a pára vagy a köd, a hajnalhoz hozzátartozott néhány évtizede. Ma azonban a légszárazság miatt ez a természetes víz jelenlét és körforgás szinte teljesen eltűnik. A föld a talajszárazság miatt tömörré vált, így egy özöneső sem képes lejutni a mélyebb rétegekbe. Az esővíznek fel kellene töltenie a földben lévő természetes víztározókat. A biodiverzív növénykultúra telepítésének feltétele a megfelelő víz háztartás megléte. Ezek pedig szorosan összefüggenek a mezőgazdaság állapotával, a növénytermesztés lehetőségeivel és a végponton az emberi élet fenntarthatóságával.
Ahhoz, hogy létrejöhessen egy dimenzióváltás a klíma politikában, olyan döntésekre lenne szükség, ami bizonyos értelemben a korábbi gazdasági folyamatok átértékelését is szükségessé teheti. Gondolok itt arra, hogy a biodízel érdekében a monokultúra támogatása, például a repce földek nagysága mekkora, vagy egyéb politikai és gazdasági döntések fókuszára, ami valljuk be, koránt sem mindig a közösségi érdekek szolgálatában áll. Sokkal inkább a gazdasági előnyök figyelembevétele az irány. Ez már középtávon is, de hosszú távon mindenképpen bumeráng hatást válthat ki. Mivel a természet a saját útját járja, ezért egy-egy változtatás a döntéshozatalban, csak évek múltán képes megmutatni a valós eredményeket és hatásokat. Legyen az pozitív vagy negatív hatást teremtő eredmény. A változtatás időkerete éppen ezért nagyobb súllyal nyom a latban, mint azt sokan gondolnák.
képforrás: esoutan.hu
Úgy tűnik, hogy a szakminisztériumok, a különböző szakmai szervezetek fókuszában elsősorban a népszerű döntések állnak. A kiemelt kérdések és ágazatok nem feltétlenül illeszkednek a globális válság kihívásainak sürgős prioritásaihoz. Az sem könnyíti meg a helyzetet, hogy az Európai Unió egyes lobbijai is ezt a vonalat erősítik.
Hogyan képzelhető el az élet a következő évtizedekben, amennyiben nem történik jelentős változás a klíma politikában?
A természetnek van egy jelentős önkorrekciós képessége. Ami azonban meglehetősen drasztikus következményekkel jár az emberek számára. Valójában egyáltalán nincs messze az a pont, amikor a természet élni fog az önkorrekcióval. Ez együtt járhat például egy vulkán kitörés sorozattal. Tehát nem egyetlen esetről beszélünk. A nagy Afrikai törésvonal mentén is bármikor bekövetkezhet egy földkéreg repedés. Izland és Kalifornia is ilyen kockázati pont. Ezek is tartogathatnak meglepetéseket. Amennyiben beindul egy ilyen folyamat, az teljesen átformálja az életfeltételeket, és tragikus következményekkel jár a sűrűn lakott területeken. Éppen ezért már rég ezekkel a kérdésekkel kellene foglalkozni. Nem csak a kutatócsoportoknak, nem csak a laboratóriumok falai között, hanem a helyi és a legfelsőbb szintű döntéshozatalban is. Muszáj csökkenteni a környezeti terhelést, korlátozni kell a környezetszennyezést, meg kell tisztítani az óceánokat, meg kell óvni az édesvíz készletet. Fogalmazhatunk úgy, hogy együttműködőbbé kell válnunk a természettel. Az emberiség úgy tűnik még mindig nem veszi elég komolyan, hogy az élete a tét.
képforrás: https://hi-sztori.blog.hu/2021/08/23/a_leghangosabb_vulkankitores_a_krakatau
Magyarország és az Európai Unió fel van-e készülve operatív módon egy katasztrófa helyzetre?
Azt kell mondjam, hogy sajnos nincs meg az a cselekvési terv, amelyre szükség lenne egy ilyen helyzetben. Ezt támasztja alá egyébként a Covid-járvány tapasztalata is. Számos kapkodó intézkedés jellemezte a Covid aktív időszakát. A járvány pedig meglehetősen globális érintettségű volt és minden előjel nélkül, váratlanul tette próbára az embereket. De vegyük példának az előbb említett tűzhányó kitörés sorozat lehetőségét, ami ebben az esetben nem csak az Indonéz szigetvilágot érinti, hanem Szicíliát vagy Afrikát is, hiszen ezen a földrészen is számos, még ma is működő vulkán található. A földtörténeti kéreg- összefüggéssel bíró vulkánok kitörés sorozatának lehetősége egyáltalán nem csak hipotetikus feltételezés. Egy ilyen gigantikus kitörés sorozat kapcsán kialakulhat egy olyan hatalmas felületű por és hamu felhő, amely képes eltakarni például a napot, megakadályozva a napsugárzást. Ez akár egy új jégkorszak beköszöntét is jelentheti. Ezt pedig kérdéses, hogyan élheti meg és hogyan képes túlélni az ember. De ennél kevésbé végletes eseményekre sem vagyunk valójában felkészülve.
Csaba Beatrix
Kiemelt kép forrás: https://www.blikk.hu/eletmod/vilag-titkai/cunami-2004-karacsony-szokoar-foldrenges/mvm4wxy
