Szabó Kimmel Tamás alakítja Johnt, az egyetemi professzort a Centrál Színház Oleanna című darabjában. A nem várt végkifejlet felé robogó szereplők között feszülő társadalmi és nézetkülönbségek szövedéke több, mint elgondolkodtató. A történet dinamikája valószínűleg a világ számos pontján nagyon hasonlóképpen zajlik, ezért szinte lehetetlen érzelmileg távol maradni a látottaktól. Az előadás olyan társadalmi témát feszeget, amely úgy tűnik, egyáltalán nem csak amerikai sajátosság és túlmutat a me too, manapság gyakran emlegetett aktualitásán.
Kétszereplős, megérintő előadást láthatnak a nézők, amely ugyancsak megmozgatja az emberi érzelmeket és felkorbácsolja a mélyben rejlő indulatokat.
Szeretem ezt a szerepet. Hiszek abban, hogy a színháznak az a lényege, hogy tükröt tartson az emberi működésekről, viszonyokról. Ez önmagában egyfajta társadalmi szerepvállalás. Érzésekre és gondolkodásra ösztönözzük a nézőket a színpadon látottakon keresztül, ami egyben lehetőség és felelősség is.
Centrál Színház, David Mamet: Oleanna Szabó Kimmel Tamás és Hermányi Mariann fotó: Horváth Judit
Sok minden történik velünk a darabban. Ha azt kellene megfogalmaznom, hogyan készülök az előadásra, akkor talán az a legfontosabb, hogy a szereppel való kapcsolódásokat keresem, és ezeken a pontokon keresztül érek el a figura megformálásához. Igyekszem a személyiségemhez szabni a szerepeket, ami számomra elengedhetetlen az alkotói munkához. A próbák után hazaérve még sokáig „megy a mozi a fejemben”, felidézem, hogy milyen gondolatokat fogalmazott meg Puskás Samu, a darab rendezője, formálom magamban és másnap megcsinálom. Van egy jól követhető, ugyanakkor izgalmas íve a történetnek. Hogyan jut el egy kezdetben csak a szereplési vágytól fűtött, kinevezés előtt álló egyetemi professzor a végkifejletig, ami végül is megpecsételi a sorsát. A darab az életnek, a társadalmi különbségeknek és az egyéni megéléseknek olyan sokrétűségét mutatja meg, amin a hétköznapokban talán nem gondolkodunk. Azonban egy éles helyzetben megélve, komoly mélységek tárulnak fel az események hatására. A manipuláció, egy szituáció és a közben elhangzott mondatok különbözőképpen történő értelmezése a mindennapokban is így történik. Az egymás mellett elbeszéléssel bárki találkozhat. Ez pedig szinte minden területen eredményezheti, hogy az élet teljesen más irányt vesz, mint amerre addig a pillanatig tartott. A darabnak talán ez az egyik üzenete.
Centrál Színház, David Mamet: Oleanna Szabó Kimmel Tamás és Hermányi Mariann fotó: Horváth Judit
Az Oleanna története nagymértékben társadalmi kérdés. Bár a történet Amerikában játszódik, a me too felszínre törése ma már Magyarországon is érzékelhető. Elgondolkodtató irány annak a feszegetése, hogy ki, mikor és mitől borul ki annyira, hogy átlépjen olyan határokat, amit egyébként sosem tenne. Ez egyébként egyéni és személyiség függő. Az is, hogy egyáltalán létre jön-e ez a határátlépés. Mégis, amikor megtörténik, akkor már közüggyé válik. A hatalommal való visszaélés következménye társadalmi kérdés.
Nekünk, színészeknek nem az a dolgunk, hogy állást foglaljunk az előadásban. Mi bemutatjuk a helyzetet, a többit rá kell bíznunk a nézőkre. De a figyelmet magára a társadalmi konfliktusra fel tudjuk hívni a darabbal. Arra, hogy ez a történet itt van a mindennapokban, még ha nem is azzal a végkifejlettel, amit a színpadon látnak. Szerintünk foglalkozni kell a David Mamet által megírt szituációval.
Centrál Színház, David Mamet: Oleanna Szabó Kimmel Tamás és Hermányi Mariann fotó: Horváth Judit
A próba folyamatok hetei során hogyan készültek az előadásra?
Az Oleanna kétszereplős darab, amiben nagyon figyelünk egymásra a partneremmel, Hermányi Mariannal. Nem csak az előadás ritmusára, hanem a közös játék során megélt szituációkra is nagyon pontosan fel kellett készülni. Fogalmazhatunk úgy, hogy valódi összejáték, ami létrejön a színpadon. Jelentős az elhangzó szöveg mennyisége is, ezért nagy koncentrációt igényel részünkről az előadás. Nagyon jó vezető volt Puskás Samu rendező, akivel remek volt együtt dolgozni. Izgalmas hármast alkottunk Mariannal és Samuval a közös munkában.
Csaba Beatrix
Kiemelt kép: Puskás Dávid
Köszönjük a fotókat a Centrál Színháznak
