Vágó Bernadett népszerűsége megkérdőjelezhetetlen, az élete évtizedek óta elválaszthatatlan a musicalek világától, számos címszerepben örvendeztette már meg a közönséget a játékával. Ugyanakkor az elmúlt években a színházi szerepeket az anyaság megélésére cserélte, ezért eltűnt a magyar színházi életből és a nézők csak nagyon ritkán találkozhattak vele koncerten, illetve egy televíziós műsorban, ahol teljesen más szerepkörben láthatták. Azonban az Erkel Színház vezetőjének, Szente Vajknak köszönhetően a művésznő visszatért a színház varázslatos világába, hihetetlen energiával vetette bele magát ismét a munkába, elbűvölve bájával és tehetségével a nézőket.
Nyolc évvel ezelőtt, a kislányom születésekor az anyaszerepet választottam. Az elmúlt években azt gondoltam, hogy a pályára nem térek vissza. Viszont amikor megláttam Szente Vajk felhívását a Minden hang számít casting lehetőségét, úgy éreztem, hogy itt a pillanat és beadtam a jelentkezésemet. Mi régről ismerjük már egymást, ugyanakkor eddig sosem dolgoztunk együtt. Megtiszteltetés volt a számomra, hogy a meghallgatás után Vajk több szerepet is ajánlott, így az Erkel Színház Elisabeth című musicaljében, Sisi szerepében térhettem vissza hosszú szünet után a színpadra.
Az Erkel Színházban visszatérni azért is fontos lehetőség a számomra, mert Vajkkal dolgozni nagyszerű élmény. A biztonságos színészvezetés, a bizalom, a kollégák összetartó szeretete és a közönség rajongása az előadások és a művészek iránt igazi ajándék. Az ami itt létrejött, valóban egyedülálló és valószínűleg minden várakozást felülmúlt. Ez azt is mutatja, hogy nagyon nagy az igény a musicalre, és az Erkel Színház ezek közül is a legnépszerűbb előadásokat állítja színpadra. Az pedig, hogy a műsorrendbe az eredetileg tervezetten felül további előadásokat kellett beállítani, mert akkora az érdeklődés miközben a nézőtér befogadó képessége 1800 fős, a legnagyszerűbb visszaigazolás mindannyiunk számára. Nemrégiben pedig a százezredik nézőt köszöntötte a színház az egyik Elisabeth előadáson, miközben még csak néhány hónapja robbant be a színház a köztudatba, ez elképesztő eredmény.
Az Erkel Színházban a magyar musical színjátszás legnépszerűbb művészei szerepelnek, ez hozzájárul a közönségsikerhez.
Olyan művészekkel játszhatom együtt, akiket tisztelek és becsülök. A fiatalok új lendületet hoznak, összetartó, nagyon jó csapat állt fel. Mindannyian maximális erőbedobással dolgozunk, és érezzük azt, hogy mekkora felelősség minden este a legjobb teljesítményt nyújtani a nézőknek. Talán mondhatom, hogy az a szakmai és emberi közösség, ami itt létrejött, példaértékű lehet a színházi világban. A szeptemberi évadkezdés előtt, májusban a Helló Erkel – Dobban a szív nyitó rendezvényen éreztük meg először azt a végtelen szeretetet és elfogadást, azt a hihetetlen energiát, ami a közönség felől áradt felénk. A várakozást, ami övezte a színház megnyitását. Ezek a rendezvények annak az elhivatottságnak a megnyilvánulásai, amivel az Erkel Színház vezetése, társulata, művészei és minden dolgozója nyit a közönség felé. Az élő kapcsolat ami köztünk és a nézők között jön létre, talán szokatlan forma. Ugyanakkor nagyon közvetlen és a közönség hálás ezért. Az a fajta interaktív részvétel, ami az előadásokkal is összekapcsolódik, meggyőző az emberek számára. Lenyűgöző például a nézőtéren ülők aktivitása, amikor az Elisabethben az esküvői ceremónia során a teljes nézőteret bevonják egy hatalmas és impozáns csipkefátyollal, amit maguk a nézők tartanak a fejük fölé és gördítenek tovább, és egészen az emeleti páholyig felér, majd a szertartás végén az elképesztő méretű fátyolt visszavonják a színpadra. Ez a folyamat csak a nézők aktív részvételével lehetséges. Ez önmagában is meglepő hatást vált ki, mintha minden néző része lenne az előadásnak, személyesen is tartaná Elisabeth menyegzői fátylát.
Bár nem kétséges, hogy minden művész vágyik a sikerre és tudja, hogy a zenés színház nagy szériában játszik minden előadást, ugyanakkor az a feszített tempó, amit az Erkel Színház repertoárja és előadásszáma diktál, a szereplők részéről nemcsak elhivatottságot, hanem munkabírást is kíván.
Számomra azért ez nem szokatlan, hiszen az Operett Színházban is keddtől-vasárnapig, tulajdonképpen folyamatosan színpadon álltam, hétvégén pedig dupla előadásokat játszottunk. Ezért ezt a tempót csak újra fel kellett vennem. Az Elisabeth mellett az Álomutazók előadásban is kaptam feladatot, és készülök további szerepre is. Mindaz az energia, szakmai erőforrás, ami felgyűlt bennem az elmúlt évek során, amikor nem voltam aktívan a színészi pályán, most szinte kirobbanó erőforrásként jelent meg a visszatérésemmel. Mondhatom, hogy lubickolok a szerepekben és teljesen átadhatom magam a közönség szeretetének. Mivel egyes előadásokból úgynevezett szériákat játszunk, így nem folyamatos az esti elfoglaltság, könnyebb megszervezni a családi feladatokat is. Az is segítség, hogy a próbák más színházaktól eltérőn nem este 18 órakor kezdődnek és késő estig tartanak, hanem 15 órától koraestig. Ennek köszönhetően azokat az estéket, amikor nem játszom, a kislányommal és a férjemmel tudom tölteni. Ez a szemléletmód „családbarát” megoldás, amiért szintén hálás vagyok. Emellett Vajknak nagyon pontos képe van minden előadásról. Olyan hihetetlen érzékkel és komplex látásmóddal rendelkezik, ami megkönnyíti a színészi munkát. Minden mozzanatot tökéletesen megtervez, inspiráló alkotó, tudja és együtt éli a színészekkel és a táncosokkal a teljes előadást. Hihetetlenül jó vele dolgozni, és ez az élmény minden erőfeszítést megér nekem.
Nagyon hálás vagyok azért, hogy látott bennem fantáziát, és amikor azt mondta, hogy nekem helyem van az Erkel Színházban, az nagyon megható és felemelő pillanat volt, mert nagyon könnyű kisodródni a pályáról különösen akkor, ha valakit évek óta nem lát a közönség. A rendezők, a döntéshozók sem gondolkodnak abban, aki nincs „szem előtt”. A szakma könnyen felejt és mindig jönnek új tehetségek, ezért nagy kockázatot jelent egy hosszabb kihagyás. Hihetetlenül szerencsésnek érzem magam abban is, hogy a férjem, Miller Zoltán mindenben támogat és ennek köszönhetően a szakmai énem is kiteljesedhet anélkül, hogy szoronganom kellene a családi, szülői feladatok egyeztetése miatt. A színpadra való visszatérésem azt is jelenti, hogy szeretnénk közös fellépéseket is létrehozni, nagy álmunk a közös színpadi szereplés.
Az Elisabeth előadás sikere nem volt kétséges, hiszen Sisi élete, sorsa, a magyarok királynéjaként összefonódott Magyarországgal, és mélyen beleivódott a magyar történelembe. Ez a feldolgozás abban kicsit eltér más megközelítésektől, hogy sokkal érzékenyebben és bensőségesebben mutatja meg a belső vívódásait, az anyasággal kapcsolatos érzéseit, és azt a tehetetlenséget, amit a császári udvar ridegsége kényszerített rá.
Sisi varázslatos személyisége, az a hatás, amit mindezzel együtt el tudott érni, ahogy a magyarok mellé állt, az felemelő. Ugyanakkor ez az előadás valóban nagyon érzékenyen mutatja meg őt, rendkívül esendővé és emberivé teszi, ezért talán a közönség még inkább a szívébe tudja zárni. Különösen kiéleződik ez a nehéz érzelmi vonal Sisi gyermekeivel való kapcsolatában, ahogy a ranggal járó kötelezettségek szorításában vívódik az anyaság és a császári társ közötti hihetetlen érzelmi távolság miatt. A kislányának halála, a tragédiák sora, és Rudolf elvesztése döbbenti rá arra, hogy ez az élet milyen rettenetes súllyal nehezedik rá. Ezt a szerepet eljátszani egyféleképpen a királynéi ranggal járó kiválasztottság élményét adja meg nekem. Nagyívű szerep, amiben színészként a legjobb kvalitásokat lehet megmutatni. Ami pedig fantasztikus, hogy ezek az előadások olyan erővel bírnak, amelyek valóban megérintik a nézőket. Lelkileg is bevonódnak, és megható élmény ezt estéről-estére megélni velük együtt.
Csaba Beatrix
Fotók: Erkel Színház
