Az operatőrök néha a veszélyt is vállalva, különleges helyszíneket örökítenek meg a világnak. Olyanokat, amelyeket az emberek nagy többsége sosem láthatna egyébként. Ilyen helyszín a tenger mélye, a víz alatti világ. Az még ritkább, amikor egy tengerkutató maga az operatőr, így a szakmai ismeret mindkét oldalról adott.
Kálmán István, az Objektív Stúdió tulajdonosa és vezetője azon szerencsés kevesek közé tartozik, akik megvalósíthatták az álmukat. Expedíciókat szervezett, amelyek egyben arra is alkalmat adtak, hogy hivatásos operatőrként megörökítse mindazt, amit a vele tartó kevesek láthattak a merülések során. Az így készült filmeket számos csatorna, többek között a National Geographic is sugározta.
Mennyire veszélyes kaland a tengeri búvárkodás?
Mindig igyekszem elkerülni a veszélyt. Több, mint 30 éve búvárkodom, így már a felkészülés első pillanatától mindent megteszek azért, hogy a legnagyobb biztonságban legyünk. Ez komoly felelősség. A búvároktatói minősítés megszerzése után egyre több olyan emberrel találkoztam, aki érdeklődött a tengeri búvárkodás iránt. A Magyar Tengerkutató Búváregyesületet azért alapítottuk, hogy hivatalos formában hódolhassunk a szenvedélyünknek. Az Egyesület elnökeként is az volt a dolgom, hogy vigyázzak a rám bízott emberekre
Hogyan születtek ezekből az utakból filmek?
A végzettségem szerint operatőr vagyok, így minden útról filmet készítettem. Nem csak a saját biztonságom, a stáb biztonsága is múlt a felkészültségemtől. Valamint a velem tartó csoport minden tagja rám kellett hagyatkozzon. Évi 2-3 alkalommal szerveztünk tengeri utakat, a világ sok pontján jártunk. Többek között a Vörös-tengernél is több alkalommal. Ezen a részen elég sok hajóroncs van. Egy részük a II. Világháború során merült a hullámsírba, de tengeri kereskedelem során elsüllyedt hajók roncsai is vannak, amelyek balesetet szenvedtek. Ez a térség, a számos hajóroncs miatt, nagyon kedvelt a búvárok körében.
A tengerkutatás szó azt is jelenti, hogy az adott út során új felfedezés is történhet. Volt ilyen expedíció?
Mi azt a szemléletet képviseljük, hogy bár élvezzük a víz alatti világ megismerését, soha, semmit nem hozunk fel onnan. Ezért mi ezt az etikai határt sosem léptük át. Nem bolygatjuk meg a múlt emlékeit. Megcsodáljuk, a film segítségével meg is mutatjuk, de érintetlenül hagyjuk.
Voltak olyan különleges élmények, amelyek meglepték?
Nagy élmény volt számomra például, amikor a Galápagos szigeteken forgattam. Olyan állatokkal találkoztam, amilyeneket életem során előtte sosem láttam. Ilyen például a tengeri leguán.
tengeri leguán. forrás: wikipedia
A tenger talán legveszélyesebb állatának a cápát tartják. Mennyire valós az a nézet, hogy a cápatámadás a legnagyobb kockázat a vízalatti térben?
Többféle cápa fajt ismerünk, és nem egyforma a kockázati tényező. Az emberre is veszélyes cápa faj körülbelül 30 van. A legveszélyesebb a nagy fehér cápa. Mi az utazások során nem találkoztunk vele. Az élőhelyük egyébként jól behatárolt, például Ausztrália partjai, a Kaliforniai öböl, a Biscayai-öböl. Az utazás tervezésnél figyelembe kell venni a veszélyt jelentő cápák élőhelyének elkerülését. Mi elsősorban a trópusi tengerekhez szerveztünk utakat. Itt is vannak cápák, de a nagy fehér cápa nem tartozik közéjük. Viszont van tigriscápa, pörölycápa, kékcápa, és a fehér uszonyú szirticápa. Ilyenekkel többször találkoztunk. Előfordult, hogy egy kb. 3 méteres egyed olyan közel úszott hozzám, hogy az uszonya szinte hozzám ért.
Megijed ilyen helyzetben a búvár?
Igen. Azonban tudni kell, hogyan kell viselkedni egy cápával történő találkozásnál. Fel kell ismerni az állat mozgását. Azt, hogy támadni készül-e? Ez abból látszik, hogy körözni kezd és a körök egyre szűkebbek. Ennél az említett találkozásnál 3 cápa vett körbe. A hajó szerencsére nem volt messze. Figyelni kell rá, hogy ne kalimpáljunk, be kell húzni a végtagokat amennyire csak lehet. Nyugodtnak kell maradni. Amikor egészen közel került hozzám, akkor a légzőcsővel (snorkel) eltoltam magamtól, és a lehető leggyorsabban igyekeztem a hajóra feljutni. A kisebb cápák egyébként alapvetően félnek az embertől. A légzőkészülék, a levegőoszlop kifújása elbizonytalanítja őket. Inkább kikerülik az embert. Egyébként a tévhittel ellentétben nem a cápák a legveszélyesebbek az emberre, hanem a hidropolipok, a medúzák bizonyos fajtái, a kúpcsigák, amelyek veszélyes mérgeik miatt jelentenek kockázatot.
A felkészülés nagyon fontos a veszélyes helyzetek elkerülésére. Viszont a helyzetben való helyes cselekvés felismerése, és a megmenekülés esélye nagyban múlhat a pillanatnyi lélekjelenléten. Amikor történik valami a víz alatt, tudnak egymásnak segíteni?
Merülni csak akkor engedünk, amikor az illető elvégzi a búvár képzést. A helyzetekre való felkészülés, az ökológia ismerete természetesen része az elsajátított ismereteknek. A búvár gyakorlatot is megtanulják. Az első merülések pedig, amikor még nincs meg a megfelelő rutin, olyan vízben történnek, ahol nem kerülhetnek veszélybe. A hivatásos vezető, a vezető búvár felelőssége, hogy a víz alatt vigyázzon a csapatra. Sosem hagyjuk magukra a tapasztalatlanabb búvárokat.
Nem csak az állatok jelenthetnek veszélyt a merülések során. Mire kell odafigyelni?
A legnagyobb kockázatot az emberi felelőtlenség jelenti. Minden helyszínre nagyon pontos tervvel érkezünk. A mélységet és a merülés idejét is meghatározzuk. Nagy fegyelemmel kell minden feladatot végrehajtani. A víz alatt a szervezetben felhalmozódik a nitrogén, valamint minél mélyebbre merülünk, annál nagyobb a nyomás. Ezek a tényezők meghatározzák, hogy milyen mélységben és mennyi időt tölthet el biztonságosan a búvár. A mélységből feljönni sem lehet egyszerre. 10 m/perc az a sebesség, amit az emberi szervezet károsodás nélkül elbír. Emellett biztonsági megállókat is be kell iktatni. Ezek a megállók legkevebb 3 percig tartanak, hogy a test akklimatizálódni tudjon a nyomáscsökkenéshez. A dekompressziós betegség ezzel elkerülhetővé válik. Ez a legfontosabb eleme a fegyelmezettségnek. Muszáj betartani ezeket az előírásokat, kivárni a szükséges időt és a biztonságos felszínre éréshez szükséges sebességet.
Mennyiben változik meg az ember érzékelési és tájékozódási képessége a víz alatt? Hogyan tud viszonyulni bármihez?
A merülés megtervezése, a hely ismerete azért is fontos, mert soha nem merülünk a „nagy kék semmibe” csak úgy vaktában. Mindig kell legyen valamilyen viszonyítási alap. Például egy sziklafal mellett a sekélyebb vízben. Mindig van velünk táblázat és egy olyan technikai eszköz, amely a mélység és az időfaktor jelzését adja. A búváróra is ezt a célt szolgálja. Azzal is számolni kell, hogy mennyi levegő áll rendelkezésre. Mit biztosít a búvárpalack. Ez számomra több, mint sport. Olyan közeg, amit szinte a sajátomnak érzek. Végtelen nyugalom árad szét bennem.
Van kizáró ok, ami miatt valaki nem merülhet?
Mindenkinek részt kell vennie egy búvár alkalmassági vizsgálaton. Akit ott orvosi szempontból megfelelőnek tartanak, az vehet részt a merüléseken. A dobhártya sérülések kizáró oknak számítanak. A központi idegrendszer problémái, epilepszia szintén nem teszi lehetővé a búvárkodást. Minden olyan tényező, amely előjel nélküli ájulást okozhat, életveszélyes tényező. A tüdő, az orr és az arc melléküregek, a gyomor és a belek épsége is elengedhetetlen. Nem lehet lyukas a fog, mert az is veszélyes.
Másként kell lélegezni a palackkal?
Nem. Ugyan úgy lélegzünk vele. A könnyűbúvár sportot egyébként Jacques-Yves Cousteaunak, közismert nevén Cousteau kapitánynak köszönhetjük. Ő találta fel az automata levegőadagolós légzőkészüléket. Ez biztosítja a búvárnak, hogy ugyan úgy tudjon lélegezni, mint a felszínen, természetes környezetben. Egy palack általában 12-15 literes és 2400-3000 liter levegőt tartalmaz. Bár személyenként valamennyire van eltérés a levegő felhasználás tekintetében, nagyjából 50-60 percre elegendő egy palack. Ez az idő hossz egyébként azért is fontos, mert még a trópusi tengerek sem túl melegek a nagyobb mélységben. Egy idő után mindenképpen megindul egy kihűlési folyamat. Ez is behatárolja a lent tölthető időt.
Hányszor kell lemerülni ahhoz, hogy egy víz alatt forgatott film el tudjon készülni?
Elég sokszor. A nehezített körülmények, az idő korlát is megszabja, mennyi felvételt tudunk elkészíteni egy merüléssel. Nekem a legkülönlegesebb élményem az a forgatás volt, amikor a Cousteau kapitány által felfedezett hajóroncsnál forgathattam. Ezen a roncson gépjárművek, motorok, autók, teherautók és egy gőzmozdony is van. Olyan, mint egy víz alatti múzeum. Nagyon népszerű merülő hely a búvárok számára, így meglehetősen nagy a forgalom. Ezért a forgatáshoz 3 napra lezárták a roncsot a számunkra, hogy dolgozni tudjunk.
A tenger élővilága mennyire kíváncsi a búvárokra? Például a delfinek valóban olyan játékosak, ahogy azt a filmekben látjuk?
Az ember a természet részévé válik olyankor, amikor lemerül. Egészen közel kerülünk eközben a vízben élőkhöz. A szabadon élő delfinek tényleg játékosak. Azonban ők nem a medencékben trenírozott, betanított élőlények. A játékaik lehetnek akár ijesztőek is az ember számára.
Mik voltak azok a pillanatok, amelyek meghatározóak voltak ezeken az utazásokon?
A Vörös-tenger középső részén van egy kicsi zátony. Olyan, mint egy labirintus. Nem nagy a víz mélység a zátonynál. Látni az ég kékjét is a víz alól. Engem teljesen elvarázsolt ez a hely. Ami még nagy hatással volt rám, az a Galápagos sziget. Ugyan itt a látótávolság sokkal kisebb, mint a Vörös-tengeren, viszont tele van fókával. Körbevettek bennünket. Itt van egy cápa út is. Egy kettéhasadt sziklánál haladnak két irányba, mint egy autópályán. Elképesztő látvány felettük úszni és nézni a nagy sebességgel haladó cápa forgalmat. Hatással volt rám, amikor először találkoztam ördögrájával. Ugyan fotót láttam róla előtte is, de ez a személyes találkozás, az impozáns mérete elmondhatatlan élmény.
Van olyan hely, ahova mindenképpen szeretne eljutni?
Kambodzsába szeretnék visszamenni. Forgattam már ott, de oda nagyon vissza vágyom. Az őserdőbe, Angkor ősi templomainak romjaihoz szeretnék visszatérni. Azon a helyen olyan fantasztikus érzés fogott el, amit nem is tudok szavakba önteni.
Van a világnak olyan pontja, ahová elköltözne, hogy ott éljen?
Ausztráliában van olyan gyönyörű természeti környezet, amit el tudnék képzelni. Ott nagyon szívesen élnék.
Tulajdonképpen mi volt az oka annak, hogy a lehetőségek és az adottságok ellenére ma is Magyarországon él?
A család, a kislányom és az édesanyám, mindig fontos szempont volt a számomra. Tőlük semmiképpen nem szerettem volna távol élni. Akkor sem, ha valószínűleg a nemzetközi térben sokkal nagyobb lehetőségek vártak volna rám. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy lemondtam a különleges helyeken történő forgatásokról, hiszen számos filmem látható nemzetközi forgalmazásban. Jó érzés innen elindulni és ide visszatérni egy-egy forgatás után. Új filmtervek is vannak, amelyek megvalósításra várnak.
Megváltozik a merüléseken szerzett élmények hatására a természethez való viszony?
Én a búvárkodás előtt is természetvédő voltam. De kétségtelen, hogy ezek az élmények érzékenyebbé tettek engem abban, hogy még inkább felelősséget érezzek a bolygó és az élet iránt. Az sem véletlen, hogy nagyon fontos számomra a vízalatti világ és élmények megmutatása. Az, hogy filmeket készítettem és ezeket számos országban bemutatták, nagyon sokat jelent nekem. A nagy terv még visszavan. Nagyon sok felvétel áll rendelkezésemre, amelyeket szeretnék kiegészíteni újakkal. Körbe utazva a Földet, minden olyan pontot szeretnék megmutatni, amellyel egy teljesebb képet kaphatunk erről a csodálatos bolygóról.
Csaba Beatrix
Köszönjük a képeket Kálmán Istvánnak
