Egy település sorsát nagyban meghatározza az, hogy kik azok, akik eredendően ott születnek és ott is maradnak, és kik azok, akiket „oda fú a szél”. Az is alakítja az eseményeket, hogy a máshonnan érkezők személyisége miképpen hat a közösségre. Vannak olyan véletlennek tűnő helyzetek, amelyek szinte láthatatlan, sorsfonalat sodró „kézként” formálják az egyéni sorsokat. Amikor a helyben lévők közössége elfogad, befogad egy olyan embert, aki képes „megtapadni” és erőforrássá válni az új helyen, akkor mint egy „beoltott fa” fejlődésnek indul, mondhatnánk, új hajtásokat hoz, új lendületet vesz, új szirmokat bont minden. Ebből az együtthatásból pedig jó dolgok sarjadnak, ha utat engednek nekik.
Azonban nem hiányozhat az eltökéltség, a szorgalom, a kitartás és időnként még a bátorság sem ezekből a helyzetekből, mert nemcsak a szerencse forgandó a mondás szerint, hanem a legszebb kert is elárvul, tönkremegy, ha nincs a szakértő gondoskodás.
Hasonlóképpen események láncolata vitte el Káli Bettyt a nógrádi Alsópeténybe, ahol a közösségi szellem erejét vitorlába fogva speciális vállalkozásba kezdett. A kohézió pedig mára egy varázslatos helyet hozott létre a Rózsavilág nevet kapó közösségi házban, amely egy teljesen új dimenziót nyithat meg a település számára.
Káli Betty, a Rózsavilág alapítója, fotó: rozsavilag.hu
Az ezerkétszázas évek második feléből már fellelhető írásos emlék, amelyben Alsópetény név szerint szerepel, így nem kérdés, hogy az elmúlt közel 8 évszázad őrzi az itt élők nyomait. Nemcsak a természet szépsége és a látnivalók sora ejti rabul az ide érkezőt. Az itt élők szívélyessége, a friss levegő és a végtelen nyugalom az, ami meglepi a nyüzsgő városból érkezőt, vendégmarasztaló tapasztalásként.
Egy fecske nem csinál nyarat, mondják. Azonban jelzi a nyár érkezését, ahogy az első gólyák megérkezése is mosolyt csal az ember arcára. A Rózsavilágba betérőt pedig elárasztja a jóleső kíváncsiság, ami percről-percre egyre kíváncsibbá teszi a megérkezőt, ahogy feltérképezi a hely adottságait. Beleértve az ismerkedést a rózsa felhasználásának számtalan lehetőségével a gasztronómiától a szépségápolásig.
Betty, mi hozta létre ezt a szívet melengető helyet?
Ez egy elhanyagolt, elárvult épület volt, amelyet megkaptam használatra 3 évre azzal a kitétellel, hogy valami közösségi teret hozzak létre, 3 év elteltével viszont eladásra kerül. Sikerült valamelyest felújítani, és behozni egy projektet, ami egy tizenhatezer tős rózsakertből származó rózsaszirmok különböző feldolgozására épülő tevékenységegyüttesre alapult, részint közfoglalkoztatásban. Többek között ezzel a programmal szerettünk volna hozzájárulni a vidéken élő nők foglalkoztatásának és a településfejlesztés egyik formájának a kidolgozásához. 3 év után végül is én magam vettem meg a helyet és törekszem a továbbfejlesztésére. Ez egy út, amit úgy érzem, dolgom végigjárni.
Általános receptet nehéz lenne megfogalmazni. A lelkesedés, a hit az eredményességben, azok az emberek, akik a kezdeményezés mellé álltak, akik láttak benne fantáziát, akik megtalálják itt a helyüket, azok a vállalkozások, akik együttműködő partnerekké válnak mind arra sarkalnak, hogy csináljam. Járjam azt az utat, amit az élet hozott, és ami olyan életenergiát ad, ami segít abban, hogy napról-napra ezért a közösségért dolgozzunk.
Rózsa Glamping Tervpályázat eseménye a Rózsavilágban, fotó: Csaba Beatrix
Amit most látnak a vendégek, ahhoz természetesen nem vezetett zökkenőmentes út, sok nehézség szegélyezte az építkezést fizikai és átvitt értelemben is. Mára azonban olyan kínálattal rendelkezünk, aminek köszönhetően úgy tűnik, hogy értelmet nyer a befektetett munka. Most már gondolkodhatunk a bővítésben is, így született meg egy pályázat, amire építészek jelentkezhettek. A győztes terv olyan pihenőház létrejöttét teszi lehetővé, ami illeszkedik a környezetbe és szállásként szolgálhat azoknak, akik nemcsak egy napra érkeznek.
A település fejlesztése természetesen nem képzelhető el összefogás nélkül. Maga a rózsakert sem Alsópetényben van, és a környező falvakkal közösen gondolkodva lehet egy olyan térségi és vidékfejlesztési projektben gondolkodni, ami már érdemi eredményeket képes generálni. A helyzetet egyébként nem könnyíti meg maga a közfoglalkoztatási rendszer sem, mivel ezekben a munkákban kevesebb a motiváció az emberek számára. Viszont az alapítványnál történő közfoglalkoztatásban számos olyan elem jelent meg, ami érdekelni kezdte azokat a nőket, akik részt vettek a munkában. Ebből persze lehetnek feszültségek. Ugyanakkor az önkormányzat és a civil szervezetek együttműködése elkerülhetetlen, ezért érdemes olyan nézőpontokat találni, amelynek köszönhetőn mindenki megtalálja a maga helyét a közös folyamatban, beleértve a vállalkozói szférát is. Ezért azok a települések képesek többet kihozni a lehetőségekből, ahol mindhárom szint képes a közös gondolkodásra és cselekvésre.
Rózsa Glamping Tervpályázat eseménye a Rózsavilágban, fotó: Csaba Beatrix
A kis létszámú lakossággal rendelkező településeknél egyébként sincs nagy apparátus, ezért más szemlélet szükséges, mint a nagyobb lélekszámú városokban. Teljesen más a lépték, a cselekvési szint, az elérhető erőforrások száma mind anyagi értelemben, mind a humánerőforrás tekintetében. A kitörési pont ennek megfelelően az lehet, hogyha olyan tevékenységek jönnek létre, amelyek fenntarthatóak és odavonzzák a látogatókat, illetve amelyek értékesítés szempontból bevételt hozhatnak. Így nemcsak alvó településben lehet gondolkodni, ahonnan a megélhetés miatt ingázni kényszerülnek az ott élők, hanem perspektívát is nyújtó, élő közösségekben, ahol jó lenni.
A közösségre építkezés hajlandósága egyébként alapvetően nem áll messze az emberektől, hiszen a kaláka szellemisége, az összefogás erejének ismerete jelen van a magyar közgondolkodásban akkor is, ha a 21. századi társadalmi struktúrában, a felgyorsult világban az elidegenedés folyamata is látható. A civilszervezeteknek, az önkéntesség jelenlétének, a pro bono szemléletmód érvényesülésének éppen ez a mozgatórugója.
Rózsavilág pihenő tér, fotó Csaba Beatrix
A titok talán abban rejlik, hogy megtalálja-e a közösség a saját erőforrásait, felismeri-e azokat az igényeket, amelyeket képes kielégíteni, ami vonzóvá teszi a helyben található kínálatot és értékeli-e azokat a húzó embereket, akik beleteszik a saját forrásaikat, tehetségüket, erejüket a közösség érdekében a munkába. Elfogadják-e a település meghatározó emberei azt, aki kívülről érkezik? Helyet, teret kaphat-e egy új irányvonal, vagy csak a régi minták érvényesülhetnek akkor is, ha azok csak korlátozottan eredményesek.
Alsópetényben a legnagyobb kihívást talán a közösségi közlekedés jelenti, ez pedig korlátozza a rendezvényekhez kapcsolódó lehetőségeket. Folyamatosan keressük a megoldást erre, de még nem sikerült megnyugtatóan megoldani ezt a kérdést. Iskolabusz egyébként van, mivel óvoda és iskola is másik településen van, viszont azokra a közösségi programokra, amelyeket szeretnénk megvalósítani, leginkább autóval tudnak jönni az érdeklődők. Ezért a közösségi közlekedés fejlesztése kulcspontja a jövőképnek.
Csaba Beatrix
Kiemelt kép: Csaba Beatrix
