A Jászai Mari-díjjal kitüntetett Nagy Gáborral beszélgettünk.
Aki kedveli a klasszikus zenés vígjátékot, annak könnyed szórakozást ígér Zerkovicz Béla-Szilágyi László Csókos asszony című darabja. A Józsefvárosban játszódó romantikus szerelmi történetet Csiszár Imre rendezésében láthatják a nézők a Turay Ida Színházban, amely maga is a Józsefvárosban várja a színházkedvelő közönséget. Ez a párhuzam különös hangulatot teremt, miközben felcsendülnek olyan ismert dallamok, mint az Éjjel az omnibusz tetején, a Van a Bajza utca sarkán egy kis palota vagy a Mi muzsikus lelkek, mi bohém fiúk. Miközben mindent beleng a szerelem ígérete és az életben való boldogulás vágya, természetesen a humor sem hiányozhat az előadásból, így a felhőtlen kikapcsolódás garantált.
Nagy Gábor és Szőke Laura Csókos asszony előadás, fotós: Hurta Hajnalka
A darabban a színház örökös tagja, Nagy Gábor alakítja Báró Tarpatakyt, a gazdag mecénást. A népszerű művész természetes eleganciával és végtelenül szerethető szelídséggel formálja meg a szerepet.
Milyen volt a felkészülés?
Nagyon szerettem a próbaidőszakot. Nemcsak azért, mert remek színészkollégákkal dolgozom, sokat köszönhetek Maráth Viktornak is, aki kivételes türelemmel és szakmai odaadással segítette a dalok betanulását zenei vezetőként és korrepetitorként. Csiszár Imre rendezővel nem ez az első közös munkánk, jó volt vele ismét együtt dolgozni. A romantikus zenés vígjáték pedig az a műfaj, ami vonzza a közönséget. A Darvas Ilona által tervezett jelmezek és Borbély Krisztina koreográfiái hozzájárulnak ahhoz, hogy a Csókos asszony igazi közönségsiker lehessen. Minden előadásra örömmel jövök, jó élmény ebben a darabban játszani.
Nagy Gábor a hetvenes évek elején robbant be a köztudatba és egy pillanat alatt rabolta el nők ezreinek a szívét Bob hercegként vagy az ifjú Fabricius Antal szerepében, A fekete város című televíziós sorozatban. A sármos színész a magyar film- és színházművészet számos legendás rendezőjével dolgozott az elmúlt évtizedekben.
forrás: mafab.hu
Mennyiben volt meghatározó a pálya alakulásában az a tény, hogy a legnevesebb rendezők kérték fel szerepekre?
Talán mondhatom, hogy szerencsés volt az indulás. A főiskolán Ádám Ottó lett a tanárom, akinek sokat köszönhetek. Tanított Szirtes Tamás, Horvai István, Kapás Dezső, Marton László, Kerényi Imre. Kezdő színészként a nagyon szerethető Zsurzs Évával dolgozhattam A fekete város televíziós sorozatban, ami tulajdonképpen egy csapásra ismertté tett. Huszka Jenő operettjéből készült Bob herceget Keleti Márton rendezte, ez a film is népszerűséget jelentett, majd jött a Csínom Palkó szintén Keleti Mártonnal. A főiskola után rögtön a Vígszínházba kerültem, ahol fantasztikus társulat tagja lehettem és mintegy 9 évet töltöttem ott. De az is igaz, hogy a színházban nem igazán gondolkodtak a karakteremben, nem kaptam kiemelkedő szerepeket, amelyekben megmutathattam volna magam. Filmekben viszont valóban kiváló rendezőkkel dolgozhattam, akik meghatározó művészei a magyar színházi világnak és a filmgyártásnak, ilyen Fábri Zoltán Az ötödik pecsét című legendás filmben. Forgattam Mészáros Mártával a Szabad lélegzetben, szerepeltem az Esztergályos Károly által rendezett IV. Henrik királyban. Rendezett Maár Gyula többek között A lőcsei fehér asszony című filmben. Első Vígszínházi szerepem Szakonyi Károly Adáshiba című darabjában volt Várkonyi Zoltán rendezésében. Csak néhány név a több évtizedes pályán. Emellett eljátszhattam A sóherceg címszerepét is egy szlovák-német-olasz nemzetközi koprodukcióban.
forrás: mafab.hu
Ehhez képest elég nagy váltás volt, amikor a Soproni Petőfi Színházhoz szerződött, ahol aztán több, mint két évtizedig maradt.
Szükségem volt arra, hogy egy kicsit eltávolodjak a fővárostól. Az életemben bekövetkező változások mellett egy idő után úgy éreztem, hogy nem kapok olyan feladatokat, amelyek tovább érlelik a színészi pályafutásomat, ez pedig közrejátszott abban, hogy elhagyjam a Vígszínház társulatát. Játszottam Szolnokon, később újra Budapesten a Tháliában, Kazimir Károly a Körszínházban több szerepet is osztott rám, Sopronban pedig valóban jónéhány évet töltöttem. Egyébként a pályám során összességében eddig több, mint 170 bemutatóban léptem színpadra. Többek között olyan előadásokban, mint Schiller: Ármány és szerelem, Shakespeare: Antonius és Kleopátra, Katona József: Bánk bán vagy Dumas: Kaméliás hölgy című darabja. Ha ezekhez hozzáadjuk a televíziós és mozifilmeket, akkor végül is elmondhatjuk, hogy az elmúlt öt évtized nem volt hiábavaló.
2025. meghozta az elismerést, hiszen márciusban Jászai Mari-díjat kapott.
Nagyon örültem és jólesett, hogy a döntéshozóknak eszébe jutottam.
Nagy Gábor és Frech Zoltán Vitéz lélek – székely történet előadás, fotós: Hurta Hajnalka
Gábor életében mindig fontos szerepet játszott a sport és a mozgás.
A mai napig az életem része. Imádok kerékpározni, fontos számomra a tenisz, amit nézni is szeretek és szívesen játszom. A ló valódi szerelem a számomra, amihez éppen úgy hozzátartozik a csutakolás, az állatról való gondoskodás, mint a szabad vágta, amikor szinte eggyé olvadunk a természetben. A lovaglás nemcsak a filmes munkában volt fontos tudás. Életem legnehezebb időszakaiban is segített túlélni ezeket a periódusokat. A lóval való kapcsolat egészen elképesztő élmény.
Csaba Beatrix
Kiemelt kép: Olajos Piroska
Köszönjük az előadásfotókat és a kiemelt képet a Turay Ida Színháznak
