Ikonikussá vált filmek tucatjai, számtalan színházi előadás, tévéfilm és önálló est kötődik a nevéhez. 31 évig volt a Radnóti Miklós Színház igazgatója, ahol a mai napig a társulat tagja és több előadásban is játszik. A hamarosan bemutatásra kerülő legújabb filmbe – ami Ma este gyilkolunk címen kerül a mozikba -, többek között olyan művészekkel láthatjuk, mint Kern András, Koltai Róbert, Pogány Judit, Jordán Tamás, Bodrogi Gyula, Bánsági Ildikó, Takács Katalin.
Bálint András művészet szeretete 60 év után sem lankad. Mert, hogy éppen 6 évtized telt el az első film óta. Szabó István a harmadéves, tehetséges fiúra bízta az Álmodozások kora főszerepét. A neves rendezővel aztán több filmet is forgatott. A 20. századi magyar filmművészet olyan kiemelkedő alkotásaiban dolgoztak együtt, mint az Apa – Egy hit naplója, a legendás Szerelmesfilm Halász Judit partnereként, a Tűzoltó utca 25., a Budapesti mesék, a Redl ezredes, és 2020-ban a Zárójelentés.
Szabó István: Szerelmesfilm, képforrás: Youtube
Emellett olyan rendezők kérték fel, mint Jancsó Miklós, Makk Károly, Esztergályos Károly, Fábri Zoltán, Kovács András. Csak néhány név azok közül, akik a nagy generációként is emlegetett színészekkel valósították meg művészi elképzeléseiket.
Szakmai díjak sokasága bizonyítja elismertségét. Többek között Jászai Mari-díj, Érdemes művész, Kossuth-díj, Prima díj, Jubileumi Prima Primissima díj birtokosa. Tagja a Halhatatlanok társulatának. A közönség elismerését pedig az Arany Medál Életműdíj is jelzi, amelyet közönségszavazatok alapján ítélnek oda azoknak, akik kiemelkedőt alkottak az adott évben.
Miben különbözött a színészi lét abban a legendás korszakban, amiben a nagy generációnak számító fiatal színészek berobbantak a művész világba?
A színészek fontosak voltak. A film és a színházi bemutató társadalmi eseménynek számított. Nem voltunk túl sokan. Nagyjából mindenki a Színművészeti Főiskolán végzett. Ismertük egymást. Fölöttem járt például Tordai Teri, Béres Ilona, Halász Judit. Csodáltuk őket. Nagyon sok film és TV játék készült, amiben munkát kaptunk. Elleshettük a színészmesterséget a „nagyoktól”. Például Gábor Miklóstól, Mensáros Lászlótól, Sinkovits Imrétől, Latinovits Zoltántól. Ismertek és szerettek bennünket a nézők. Gondolkodtak bennünk a rendezők. Napközben próbáltunk, filmet forgattunk, szinkronba mentünk, este játszottunk a színházban. Ez volt az életünk.
Lubickoltak a szerepekben. Huszti Péter, Balázsovits Lajos, Kozák András, Cserhalmi György, Bujtor István, Töröcsik Mari, Halász Judit, Béres Ilona, Jordán Tamás, Csomós Mari, Bánsági Ildikó csak néhány név a játszó-társak közül.
Ehhez a pályához nélkülözhetetlen a szerencse, ami a tehetséggel együtt nagy előny. A főiskola után a legtöbben lekerültek vidéki színházakhoz, aztán onnan dolgozta vissza magát valamelyik fővárosi színházba, aki tudta. Én magam Pécsre kerültem, ahol 4 évet töltöttem el. Ezután jöttem vissza Budapestre a Madách Színházba, aztán lettem tagja a MAFILM társulatának. 1985-től pedig 3 évtizedig a Radnóti Színház igazgatása volt a munkám. Az igazgatói poszt átadása után pedig ott maradtam színészként.
Jancsó Miklós: Fényes szelek – részlet a filmből: Balázsovits Lajos és Bálint András, forrás: Youtube
Nem csak színdarabokban varázsolja el a közönséget. Számos önálló est is kötődik a nevéhez. A versek ugyan olyan fontosak az életében, mint a filmek vagy a színházi előadások. Arany János, Heltai Jenő, Kosztolányi Dezső, Radnóti Miklós, Márai Sándor sem marad ki a repertoárból.
Szeretek verset mondani. Ez gyerekkorom óta így van. A gimnáziumban volt egy irodalomkedvelő matematika tanárom, Laki Péter, aki egy ünnepi esten elszavalta Edgar Allan Poe: A Holló című versét. Ez olyan nagy hatással volt rám, hogy magam is szavalni akartam. Jordán Tamással általános iskolában osztálytársak, a gimnáziumban évfolyamtársak voltunk. Sok verset mondtunk az elmúlt sok évtized során. Élveztem a Vers mindenkinek műsort is a Magyar Televízióban. Igyekszem a humort is megtalálni a versekben. Heltai Jenő erre például jó terep.
Sok színész nem marad meg csak a játéknál. A rendezés és a tanítás, a szakma átadásának igénye is megfogalmazódik.
Olyan színházi mesterekkel dolgozhattam a pályám során, mint Ádám Ottó, Vámos László, Kerényi Imre, Babarczy László, Lengyel György, Valló Péter. Tanítottam filmszínészetet és művészi beszédet a Színművészeti Főiskolán és több darabot is rendeztem. Ez így egy teljes művészi életpálya lett. Egyébként azt vettem észre, hogy aznap, amikor az ember tanít, jobban játszik este. Amikor délelőtt próbáltam, délután tanítottam és este játszottam, mindeközben pedig színházat igazgattam, az felelősséget is jelentett. Összeszedettséget kívánt. Ebben a komplexitásban pedig az ember a darab választásban, a rendezésben, a színész vezetésben is gyakorolja ezt a felelősségvállalást. Az alkotómunka jó dolog. Én nagyon élvezem. Nem játszom elő a színésznek. Ezzel együtt van, hogy meg kell mutatni a rendezői elképzelést. Olyan is előfordul, hogy szinte egybe kell olvadni a színésszel a próba során. Egészen közel kell lenni hozzá. Ilyen volt például a Radnótiban Bergman: Jelenetek egy házasságból című előadása. Nagyon szoros alkotómunkában hoztuk létre a jeleneteket a színészekkel.
Robert Icke: Oidipusz, a Radnóti Miklós Színház előadása
fotó: Dömölky Dániel, képforrás Radnóti Miklós Színház
A színház szerelem?
Nekem mindenképpen. Ugyanakkor azt veszem észre, hogy az itt dolgozók többnyire szerelmesek magába a színházba. Az öltöztetőtől a pénztárosig, a díszletezőtől a kellékesig. Ezt nem is lehet másképpen csinálni estéről-estére. Olyan összmunkára van szükség, amikor minden pillanatban bízunk egymásban. Mindig mindennek a helyén kell lennie, és milliméternyi pontossággal működnie kell. Mert különben nem jön létre a varázslat. Annak pedig minden este meg kell valósulnia. Ehhez mindenki kell.
Három évtizednyi igazgatói tapasztalattal a háta mögött, hogy látja az elmúlt évtizedek változásait?
Nagyon sok minden történt ez idő alatt. Megváltozott a világ, a szemlélet és a nézői igények is. Ugyanakkor a színház bizonyos elemei mégsem változnak. A darabok érvényessége nem változik. Az az eltökéltség, ami a színházat létrehozókban van, nem változik. Bár a fenntarthatóság lényegesen szigorúbb kereteket ad, mégis estéről-estére felgördül a függöny. Mi pedig kilépünk a színpadra és játszunk. Mert szeretünk játszani. Az életünk a színház. Ha jól csináljuk, akkor mindegy mennyire modern a díszlet, milyen a jelmez. Ha igazi az átélés, ha valós a játék és a mondanivaló megérinti a nézőt, akkor legközelebb is eljön. 80 éves korban egyébként az ember már tradicionális színház párti. Ugyanakkor az innovációval nincs semmi baj, ha a megértést szolgálja. A rendező kvalitásain múlik az előadás. Hiszek a jó rendezőben.
Bartis Attila – Mikó Csaba: A VÉGE, a Radnóti Miklós Színház előadása
fotó: Dömölky Dániel, képforrás Radnóti Miklós Színház
Van olyan szerep, ami valamilyen szempontból fontosabb volt a többinél?
Talán a Gothár Péter által rendezett Nem félünk a farkastól előadás. Én kértem fel Pétert, hogy rendezze meg, mert ezt én akartam eljátszani. Szenvedély, emberi viszonyok, hazugságok és az igazság 4 szereplős játéka. Évekig játszottuk Csomós Marival.
Ma is aktív. Több szerepet is játszik a Radnóti Miklós Színházban. A Magyar Mozgókép Fesztiválon mutatják be júniusban, Veszprémben a Ma este gyilkolunk című filmet, amelyben számos pályatárssal szerepel. Hogyan tartja magát edzésben a munkához?
Kerékpározom, úszok, minden nap tornázom. Szeretem az életet. Igyekszem magam formában tartani. Az előadások szellemileg frissen tartanak. Kosztolányi önálló estre készülök.
Ma este gyilkolunk – Fazakas Péter új filmje 2024. kedvcsináló videó
A mondás szerint az alma nem esik messze a fájától. Nem meglepő talán, hogy a gyermek, Bálint Dániel is az alkotóművészetet választotta hivatásul.
Bár szerettük volna elterelni a fiúnkat a művész pályától, Dani egyszer csak bejelentette, hogy ő operatőr szeretne lenni. Az is lett. Ma már díjnyertes operatőr. A barátaival jó csapatot alkotnak. A feleségemmel, Deák Krisztina filmrendezővel örömmel nézzük a sikereit. Persze a modern filmgyártás gondjait is látjuk a munkájukon keresztül. Mert ez a pálya nem túl kíméletes. A mi időnkben nagyon menő dolog volt színésznek, rendezőnek, filmes szakemberben lenni. Fővárosi vezető színházak, vezető színészeiként mentünk filmezni. Más volt a fajsúlya egy-egy új filmnek. Szerettük, vártuk, lelkesedtünk, mindent beleadtunk. A ma jellemző sorozatszínészet teljesen más karaktert kíván. Évekig ugyan azt a szerepkört alakítani. Folyamatosan gyártani a napi epizódokat. Persze ez is színészet. Ugyanakkor filmet csinálni ma is nagyon jó dolog.
Csaba Beatrix
Kiemelt kép: Robert Icke: Oidipusz, a Radnóti Miklós Színház előadása
fotó: Dömölky Dániel, képforrás Radnóti Miklós Színház
