A BBC alapelvei szerint, a média szerepe a tájékoztatás, az edukálás/oktatás, és a szórakoztatás.
Az internet és a közösségi média megjelenésének köszönhetően, jelentős változás formálta át a kereslet-kínálat korábbi egyensúlyát és szerepét. A szórakoztatás területén azzal, hogy kedvezményes előfizetéssel vagy akár ingyenesen lehet nagy mennyiségben hozzáférni filmekhez, zenékhez, online játékokhoz is. A tájékoztatásban, az információhoz jutásban pedig a többnyire ingyenes és szinte korlátlan elérés határozza meg a 21. századi média helyzetét. Mindez azt is jelenti, hogy a korábbi – a nézettség tekintetében addig vezető média csatornáknak -, mint például a televíziós műsorszolgáltatóknak és a nagy példányszámban megjelenő nyomtatott sajtónak is jelentős versenytársa az internet.
Ugyan az újságok átálltak az online elérhetőségre, ugyanakkor az online, ingyenes hozzáférés a bevételek szempontjából jelentős hátrányt hozott. A hirdetések azonban megjelenésükben sokkal intenzívebbek lettek. Ez pedig nem csak vizuálisan zavaró, hanem gyakran a cikkek olvashatóságának rovására is megy, amikor néhány soronként megszakítja a szöveget – egy cikken belül is -, akár több reklám. Ami az online térben sokszor nem csak egy kép, mint a nyomtatott sajtóban, hanem videó tartalom. Ez pedig azt jelenti, hogy a „fogyasztói” szokások teljesen átalakultak. 2-3 másodperc alatt kell döntenie az olvasónak, hogy a cikket vagy a reklámot választja. Az kérdés, hogy utána visszatér-e az eredeti anyaghoz?
Polyák Gábor, az ELTE BTK Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet igazgatója, a Mérték Médiaelemző Műhely kutatója. Arról kérdeztük, hova fejlődhet az újságírás, mint szakma a média kihívásainak fényében.
Mi a média szerepe a 21. században?
Az internet robbanásszerű változást hozott. Az információhoz való szabad hozzáférés mindenképpen jó dolog. Az edukáció, a tájékozottság előnyös az emberek számára. Ez a média szerepét valóban átformálta, mert a fejlődés megállíthatatlan. A nyomtatott sajtó mellett először megjelent a rádió és a televízió, aztán egyre több csatorna lett, majd jött a kereskedelmi televíziózás. Az internet megjelenése és térnyerése azonban minden korábbit felülírt.
Ugyanakkor az sem kérdés, hogy jelentősen átpolitizálódott a sajtó. Az, hogy az olvasó és maga a társadalom mit kezd az információ bőséggel, milyen mértékben lehetséges, hogy a többféle kommunikációs eszköz valóban széleskörűbb tájékozottságot jelent a számára, az nagy kérdés. Maga a sajtó, a média, információ közlő tényező. A személyes döntést az információk tekintetében viszont mindig az olvasó/hallgató/néző hozza meg. Nem csak abban, hogy mit olvas, mit néz, mit hallgat. Hanem abban is, hogy mit szűr le az információból önmaga számára. A média mindig is azt szolgálta, hogy a tájékoztatással hasson az emberekre. Abban sincs jelentős különbség, hogy maga a csatorna, a közlési eszköz tulajdonosa határozza meg azt, hogy mikor, miről, hogyan tájékoztat.
Viszont jelentős a különbség abban, hogy az újságírás, mint szakma, ma már nem ugyan azt jelenti, mint akár néhány évtizeddel ezelőtt. Az internet és a közösségi média belépésével a bloggerek, vloggerek, youtuberek, influenszerek, különböző tartalomgyártók, akár rövid idő alatt jelentős követői számra tehetnek szert. Ők pedig többnyire nem képzett média szakemberek. Ez pedig adott esetben kommunikációs stílust is jelent és akár morális kérdéseket is felvet. Mert nyilvánvaló, hogy mindaz, ami az emberek elé kerül, meghatározhatja és formálhatja a gondolkodásukat.
Az ezredforduló előtti média nem hozható vissza. Az sem kérdés, hogy a sajtótermékeknek és minden tartalomgyártásnak igénykövetőnek kell lennie. Az olvasottság, nézettség tulajdonképpen „mindent visz”. Mindezt árnyalja az is, hogy a közösségi média egy rendkívül bonyolult algoritmussal dolgozik, amely tulajdonképpen „személyre szabottan” figyeli a tartalom fogyasztást. Éppen azt a témát dobja fel, amire az illető a legtöbbször kattint. Ez már teljesen más, mint bármely korábbi működés. Abban a tekintetben mindenképpen, hogy az újságíró hogyan tudja elérni az olvasót. Mindez pedig nagymértékben befolyásolja a reklámozókat. Pedig a fenntarthatóság érdekében szükséges a reklám a sajtó számára. Ráadásul a médiatörvény szabályozása nem tudja kezelni a közösségi felületeken megjelenő tartalmakat. Ez egy olyan „ördögi kör”, ami komolyan felveti a kérdést, mit jelent ma az újságírás és hova tart ez a szakma?
Egyrészt érdekeltté kellene tenni az embereket abban, hogy a minőséget keressék. Méghozzá témától függetlenül. Ennek a kultúrája nem igazán alakult ki a rendszerváltást követően. Talán a szabad véleménynyilvánítás élménye, a demokrácia tanulása az egyik ok ebben. Ehhez valószínűleg még időre lesz szükség. A másik elengedhetetlen tényező az lenne, hogy ne a fenntarthatóság kényszere hassa át a médiát, aminek érdekében jelenleg nem minőségi igényt meghatározó, hanem mára már igényt követő pozícióba kényszerült a sajtó. Emellett valóban szükség lenne diskurzusokra, személyes találkozókra, ahol a szakemberek és a tartalomgyártók egy asztalhoz ülnek és képessé válnak kidolgozni olyan közös platformot, ahol a hiteles tájékoztatás és a szabad véleménynyilvánítás egyaránt teret kaphat. Ha ez megvan, akkor azon is dolgozni kell, hogy milyen formában, milyen módon lehet valóban megszólítani az embereket a minőségi tartalommal. Ha vissza utalunk a BBC alapelveire, hogyan lehet ma hatékonyan megvalósítani a hiteles tájékoztatást, az ismeretátadást és a szórakoztatást, a figyelem fenntarthatóságával, mindez csak akkor tud létrejönni, ha mindenkinek érdeke fűződik ehhez. Egyébként a változás a társadalom igényeinek formálódását is jelenti, amit már gyermekkorban ki kell alakítani. Szóval lenne bőven tennivaló. Ugyanakkor arról sem vagyok meggyőződve, hogy a nagypolitikának az az érdeke, hogy önállóan gondolkodó, jól tájékozott, magas minőségre törekvő emberek legyenek többségben. Különben mindez már rég megvalósulhatott volna. Valószínűleg a passzív, befolyásolható massza az, ami a hatalom számára inkább megfelelő.
Mindezt figyelembe véve mik a reális esélyek?
Úgy vélem, hogy érdemes küzdeni minden emberért. A szakmai felkészültség az egyik pillér. A minőségi újságírás az oktatásnál kezdődik. Kellenek olyan média felületek, amelyek alternatívát kínálnak. Amíg van választási lehetőség, addig van remény a minőségi tartalomfogyasztásra. Érdemes azon is elgondolkodni, hogy az alapoktatásba hogyan lehet bevinni a kommunikációs képességek fejlesztését. Az is jó lenne, ha bármilyen tartalomgyártás valamilyen képzettség megszerzéséhez lenne köthető. Legalább a szakma alapvető szabályait ismerjék meg azok, akik bármilyen formában megszólítják és hatást gyakorolnak az emberekre. Mert ez nem azt jelenti, hogy korlátozzák a tartalomgyártás formáit. Azt azonban igen, hogy legalább a szakmai alapismereteknek a birtokában legyen mindenki, aki bármely felületen megjelenik. A harmadik pillér a finanszírozás kérdése. Amíg ebben az értelemben kiszolgáltatott a média, addig nem lehet független. Elvileg ma bárki, bármikor létrehozhat egy média felületet. Azt azonban érdemes tudni, hogy ennek a működtetése önfenntartó kell legyen. Média vállalat nem születik a semmiből. Nagyon nagyok a költségek, a siker pedig egyáltalán nem garantált. A digitális média terén pedig még mindig nincs meg az általános siker receptje.
Nyugat-Európában van példa arra, hogy állami finanszírozásból, közpénzből működik minőségi média termékgyártó. Ilyen Magyarországon jelenleg nem létezik. Annak ellenére, hogy a Kormány rettenetesen sok közpénzt költ el kommunikációs tartalomgyártásra. Ugyanakkor ennek az összegnek az elosztása a média térben egyértelműen csak a saját érdekeit szolgálja. Ez a közmédiára is igaz. Ez egyfajta magyar specialitás, ami messze eltér a demokrácia alapvetéseitől és a nemzetközi trendektől is. Jelenleg itthon nem a széles értelemben vett, hiteles tájékoztatás a cél. Pedig ez a minden évben elköltött roppant összeg elegendő lenne arra, hogy valóban megfelelő színvonalú hazai média működés valósulhasson meg.
Ha mindezt összevetjük, akkor felmerülhet a kérdés, hogy az objektív és hiteles újságírásnak hol van tere és milyen a finanszírozhatósága Magyarországon. A független újságírás értékrend kérdése. Az objektivitás az újságírás alapvetése kell legyen. A tájékoztatás hitelessége fontosabbá kell váljon, mint a személyes érdekek kiszolgálása. Ez sajtóetikai kérdés. Az emberek nem értéksemlegesek. A média sem az. De ez nem mehet a hiteles tájékoztatás rovására. A politikai ráhatás és befolyásolás, valamint a finanszírozási egyenlőtlenség mindenképpen kulcskérdéssé vált. Ez pedig a demokrácia kérdéskörébe is tartozik.
Magyarország az Európai Unió teljes jogú tagja. Mi az Uniós kitekintés? Ebben az összefüggésben van valamilyen ráhatása a magyar média állapotára?
Az Európai Unió sok mindent tehetett volna már 2011-ben is, amikor elkészült a médiatörtvény. Ez nem történt meg annak ellenére sem, hogy foglalkoztak a témával. Azonban semmilyen konkrét lépésre nem került sor. A brüsszeli bürokrácia a cselekvés szintjén úgy tűnik nem tartotta fontosnak, hogy ténylegesen ajánlásokat tegyen. Bár voltak bizottsági meghallgatások, jelentések, egyeztetések is. Sajnos nem volt jelen elegendő érdekeltség ebben. Akkor sem, ha egyértelmű, hogy a közpénzek elosztása versenytorzító Magyarországon, a közszolgálati média finanszírozása egyáltalán nem átlátható és nem felel meg az európai elvárásoknak. Sehol Európában nincs olyan média helyzet, mint Magyarországon. Még a volt szocialista országokban sem. A demokrácia és a médiaszabadság valójában egy szép és kívánatos szólam maradt.
Csaba Beatrix
fotók: Pexels
„Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.”
