Mayer Bernadette rendező első nagyjátékfilmje október 8-án a mozikba. A produkció inkubátor filmként készült, ami azt is jelentette, hogy szerény költségvetés állt rendelkezésre. A megérintő történet, a színészek lenyűgöző játéka, az alkotói szemlélet és a képi megvalósítás azonban olyan elemi hatású, amely a nemzetközi és hazai fesztiválok zsűrijét is meggyőzte. Díjak sorával bizonyítva, hogy a tehetség képes utat törni magának.
Für Anikó, Vilmányi Benett, Mayer Bernadette / kredit Kárász karolina
A női főszereplővel, Für Anikóval a sajtóvetítés után beszélgettünk.
Különleges ajándékként éltem meg ezt a munkát. Nagyszerű volt a stáb, a közös munka. A férfi főszerepet játszó Vilmányi Benettel gyorsan kialakult az összhang, ami elsősorban a rendező érdeme, aki jó érzékkel fogta össze a forgatás egész folyamatát. Úgy gondolom, hogy jól értelmezett „kötelesség” segíteni a tehetséges fiatal alkotókat, vagyis, hogy elfogadunk egy ilyen felkérést egy inkubátor filmben. Könnyű volt a döntés, mert nagyszerű forgatókönyvet kaptam, ami Mayer Bernadett és Nagy Zoltán közös munkája. A szerep színészileg remek lehetőség volt, úgyhogy örömmel vállaltam el.
A Mommy Blue jól kidolgozott, képi megvalósításában is megérintő jelenetek sorával, a színészi játékra építve hozza létre a történet ívét. Mentes a modern, digitális technika egyre terjedő megoldásaitól, és ebben az értelemben klasszikus alkotás, ami a maga természetességével hat a nézőre.
A választott formanyelv nem egyenlő a minőséggel. Egy film vagy jó, vagy nem jó, ez nem az alkalmazott technikától függ. Mi szerencsés helyzetben voltunk, mert a színészek és a stáb jól tudott együttműködni. Az első visszajelzések és a díjak alapján pedig úgy tűnik, hogy a nézőkhöz eljut az alkotók szándéka szerinti üzenet. A történet hat, és fogalmazhatunk úgy, hogy „mélyre megy”. A Pekingi Nemzetközi Filmfesztiválon tarolt az alkotás, a Legjobb film, a Legjobb színésznő és a Legjobb színész díját is elnyerte. Jeruzsálemben pedig szinte zavarba ejtő volt az a figyelem és szeretet, ami körülvette a filmet.
Felemelő élmény volt megtapasztalni, hogy a világ másik felén is értették, érezték a történet mélységét. Reméljük, hogy a nézők itthon is szeretni fogják, és sokan nézik majd meg. Értékes visszajelzés, hogy a Mommy Blue a CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon Közönségdíjas lett.
Krisztina szerepébe szívvel-lélekkel való belemerülése a nézői székből átélve olyan természetességgel történik, ami nagyon közel hozza az emberhez a történet főszereplőjét. Mintha nem is egy filmet néznénk, hanem betekintenénk egy nyitva hagyott ablakon, ahol egy család legnagyobb kihívásaiba látunk bele.
Én semmit sem tudok rutinból csinálni. Számomra csak úgy van értelme, ha a legapróbb részletekig, a legutolsó mozdulatig belemegyek egy szerepbe. Ez ad örömet a munkámban akkor is, ha közben mindig vannak kihívások. Ennél a filmnél nagyon gazdagító volt ez a folyamat, élveztem a forgatást, a közös alkotómunka minden fázisát.
A történet túlmutat egy nő, egy család történetén. Olyan témát feszeget, aminek társadalmi vonatkozásai is vannak. Szól az élet elfogadásról, és teszi ezt úgy, hogy közben olyan dolgokat kell elengedni, amit az ember korábban el sem tudott képzelni. Ezek a személyes vívódások, a döntések mögötti belső harcok, a kötelesség és a vágyak közötti fájdalmas távolság elemi erővel jelenik meg. A dialógusokat Csepeli Eszter operatőri munkája, különleges érzékkel komponált képei teszik még erőteljesebbé.
Csaba Beatrix
Köszönjük a fotókat és a sajtókommunikációt Tamás Dorkának
Kiemelt kép Kino Alfa-scaled, forrás: Tamás Dorka
