Az élet gyakran tartogat váratlan fordulatokat. Ilyen az is, amikor egy színész házaspár, a színpadon is színész házaspárt alakít. Ez történt Schmied Zoltánnal és Ágoston Katalinnal a Centrál Színházban, amikor Katalin átvette Balsai Mónikától a főhősnő szerepét Molnár Ferenc: A testőr című előadásban. Schmied Zoltánnal erről az élményről és szakmai újdonságokról beszélgettünk.
Mit jelentett a váratlan felkérés?
A testőr egy nagyon izgalmas darab, amiben a férfi és a nő kapcsolata több szempontból megmutatkozik. Ahogy az is, hogy mennyi minden rejlik a szituációkban, a különböző nézőpontok ütközésében. Mennyi réteg, mélység van egy házasságban, ami egy konfliktus hatására egyre jobban kibontakozhat. Ezért izgalmas szakmai lehetőség a közös játék. Szerencsés dolog, hogy színészként is jól működünk együtt, az is jó, hogy sokat tudunk beszélni a darabról, sőt még most is, amikor már több előadás van a hátunk mögött, találunk új nézőpontokat, „színeket” a jelenetekben és tovább alakítjuk a közös játékot. Mindezt természetes egyszerűséggel és őszinteséggel tehetjük, mert teljes mértékben figyelünk egymásra, elfogadjuk a másik véleményét, meglátásait. Az előadások előtt is együtt készülünk, átvesszük a szöveget, átbeszéljük a jeleneteket. Nagy segítség az is, hogy kiváló kollégákkal játszunk együtt, akik mindenben segítették az új szereplő beállását.
Ágoston Katalin, Schmied Zoltán, Molnár Ferenc: A testőr / képforrás: Centrál Színház
Zoltánnak nemcsak a Centrál Színház előadásaiban van komoly szerepe, több népszerű televíziós produkcióban is játszik. A mi kis falunk sorozat évek óta töretlenül tartja a népszerűségét. Mennyiben módosítja a helyiek életét a rendszeres forgatás?
Örömteli számomra, hogy Kapitány Iván több sorozatba is beválogatott szereplőként, így A mi kis falnuk mellett, a Gólkirályságban is játszom. Jól tudunk együtt dolgozni. A forgatások persze sok elfoglaltságot jelentenek, de nagyon szeretem ezeket a lehetőségeket, élvezem a rám osztott szerepeket. A mi kis falunknál a belsőben készülő felvételeket már stúdióban vesszük fel, így kevesebb időt vesz igénybe a helyszíni forgatás. Szerencsére jó a kapcsolat a helyiekkel, hiszen körülbelül 8 éve járunk oda. Vannak, akik jönnek statisztálni is, az alkotók pedig mindent megtesznek azért, hogy a legkevesebb kellemetlenséggel vagy fennakadással készüljenek el a helyszíni jelenetek. Hétvégén nem lehet fogatni és ezt tiszteletben is tartja a stáb. Viszont elég nagy lett a sorozat hatására a turista forgalom, sokan utaznak oda kíváncsiságból is. Lehet, hogy ez ma már komolyabb kihívást jelent, mint a forgatási időszak.
A mi kis falunk forgatás / képforrás: Schmied Zoltán Facebook oldala
A közönség szeretete nyilvánvaló, a népszerűség pedig jó visszajelzés a színész számára. Ugyanakkor néha nehézséget is okozhat, ha lépten-nyomon megállítják, közös képet akarnak készíteni „civil szituációkban”. Mennyire kezelhetőek ezek a helyzetek?
A népszerűség természetesen jó érzés. Az az igazság, hogy felelősségként élem meg és folyamatosan késztet a legjobb teljesítményre. Ez nyilván hatással van a szakmai énemre is. Arra is figyelek, hogy „ne engedjek le”, és ugyanolyan energiával és lelkesedéssel álljak neki minden feladatnak. A civil életben persze meg kell szokni, hogy felismernek, aláírást kérnek vagy közös fotót szeretnének. A legtöbb esetben én eleget is teszek ezeknek a kéréseknek, és csak akkor mondok nemet, ha az adott szituáció tényleg nem alkalmas. Értem, hogy a közönségnek milyen fontos élmény, ha a hétköznapokban találkozhat egy színésszel. Egyébként öröm is a pozitív visszajelzés, nemcsak feladat a kérések teljesítése. Úgy érzem, hogy ezek a szituációk részei a színészi létnek, a színész-néző kapcsolatnak. Egyébként Budapesten lényegesen kevesebb ilyen kéréssel találkozom, mint vidéken, tehát a mindennapi életemben ezek az élethelyzetek teljesen kezelhetők.
Zoltán pályafutása egyre jobban kiteljesedik, sokféle szerepkörben mutathatja meg magát színészként.
Jó érzéssel mondhatom, hogy meglehetősen sűrű időszak áll mögöttem, és nagyon élvezem a szerepek sokféleségét. Szakmailag fontos a számomra, hogy többféle karaktert lássanak bennem a rendezők, és nagyon örülök, amikor lehetőséget kapok arra, hogy különféle szerepekben tudjam megmutatni magam. Hiszek abban, hogy a jól sikerült közös munka erősíti a szakmai kapcsolatokat, és mindkét fél számára egyaránt inspiráló. Azt gondolom, hogy a színészi játék mellett számít a megbízhatóság is. A filmezés egyébként is más, mint a színház, ahol egy évadon belül megvannak a feladatok. A filmszerepre többnyire castingon választják ki a szereplőket. Izgalmas volt például a nemrég készült inkubátor film szerepválogatása is, egyáltalán nem volt kiszámítható, hogy ki kapja meg végül a felkérést. Ezeken a castingokon nemcsak a szituációs feladatok teljesítése számít. Az is befolyásolja a végeredményt, hogy a színész mennyire illik bele a stáb elképzelésébe, mennyire illeszthető be a szereplőgárdába. Tehát meglehetősen sokféle tényező befolyásolja, hogy végül kié lesz a szerep. Öröm volt bekerülni például az elsőfilmes Nagy Borbála alkotásába, a Mambo Maternicába, amely magyar-francia-német koprodukcióban készült, és a mozikban már látható. A történet meglehetősen érzékeny témát dolgoz fel, az anyaság kérdését vizsgálja több szempontból is. Párizsban, Budapesten és Berlinben játszódik, és valóban sorsfordító, életre szóló döntések, lelki vívódások mélységeit mutatja be.A film hazai bemutatója a Filmszemlén volt február elején, a nemzetközi premier pedig március 30-án lesz a Marseille Music & Cinema Festivalon. Kíváncsian várjuk, hogy a közönség hogyan fogadja az alkotást
Sipos Vera és Schmied Zoltán, Mambo Maternica / képforrás: Tamás Dorka
A színházi és filmes feladatok mellett van terveben önálló est vagy egyéb saját produkció létrehozása?
Elsősorban csapatban szeretek dolgozni, másokkal közösen játszani, ezért egyszemélyes produkcióban, önálló estben most nem gondolkodom. Nagyon szeretem azokat a karaktereket, amelyeket játszom a színházban és a televíziós sorozatokban, és izgalmas lehetőség számomra fiatal tehetségek filmjeiben részt venni. Nagyon várom például Füzes Dániel első nagyjátékfilmjének a bemutatóját, az Ellentétes alapállást, amit Bíró Zsombor Aurél írt. Nagyon jó élmény, és rendkívül izgalmas ez a közös alkotómunka velük. Emellett vannak olyan rendezők, akikkel nagyon szeretnék együtt dolgozni. Egy előadás létrehozása, egy film elkészítése számomra kiteljesítő feladat, ezekben érzem jól magam. Így a jelenlegi színészi munkáim lekötik a kapacitásaimat, és fontos az is, hogy a családomra elég időm legyen.
A család, a szülői feladat milyen szempontból formálja át az életét?
Nagyon jó élmény a picivel újra megtapasztalni azt, hogy milyen öröm, amikor egy gyermek megérkezik a családba. Emellett egyre inkább figyelek az egészségemre, igyekszem tudatos lenni az életem minden területén, odafigyelni olyan dolgokra is, amikre korábban talán nem fordítottam annyi energiát. Fontos, hogy biztonságot tudjak teremteni. Háromgyermekes apuka vagyok, teljesen átérzem a szülői felelősség súlyát és törekszem rá, hogy a lehető leginkább részt tudjak venni a gyerekeim életében. Persze kétségtelen tény, hogy a színészet, a mesterségem domináns jelenlétet kíván, ugyanakkor létre kell hozni az egyensúlyt, amelyben a saját életem, a családom is elég teret kaphat. Így jöhet létre az az optimális állapot az életünkben, ami színészileg és emberként is kiteljesít és örömet ad.
Csaba Beatrix
Köszönjük a kiemelt képet az RTL Magyarországnak
Köszönjük a Mambo Maternica információt és képet Tamás Dorkának
