Ma már szinte sosem írnak kézzel az emberek, és majdnem minden a számítógépek világában történik. Az sem kizárt, hogy a leíró programoknak köszönhetően és a technika rohamos fejlődésével eljöhet az az idő, amikor már a billentyűk kézi leütésére sem feltétlenül lesz szükség. Ez a perspektíva néhány éven belül komoly fejtörést jelent majd az iskolai oktatásban az íráskészség elsajátítását illetően.
Pedig az írás és olvasás képessége és alkalmazásukban a készségszintre emelés alapvető az emberiség számára. Emellett maga a művelet olyan területeket mozgat meg az agyban, amely számos fejlődési pontot befolyásol, beleértve a finommotoros mozgást is, tehát alapvető jelentőségű az egyén fejlődésében, képességeinek és készségeinek alakulásában. Éppen ezért komoly kérdéseket vet fel az, ha a gyerekek a jövőben esetleg teljesen elhagyják, vagy akár el sem sajátítják a kézírás képességét és csak billentyűkkel tanulnak meg írni, igazodva a kor praktikusnak vélt elvárásaihoz.
Azt csak remélni tudjuk, hogy ez az időszak még nagyon messze van vagy el sem jön. Abban viszont most is vannak különbségek, hogy milyen módszerrel tanítják az iskolában a gyerekeket az írás és olvasás tudományára.
A Meixner Ildikó által kidolgozott módszer, – amelyet Budapesten, a róla elnevezett iskolában tanítanak -, a tapasztalatok szerint nagyban megkönnyíti a gyermekek dolgát az írás és olvasás megtanulásában. Az elmúlt több mint két évtized során innen induló tanulók eredményei igazolják a hatékonyságát olyanoknál is, akik diszlexiával, vagy egyéb tanulási zavarral küzdenek, illetve sajátos nevelési igényű gyermekek.
A Rákospalotai Meixner Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola igazgatójával, Molnár Ritával beszélgettünk arról, hogy mi áll a Meixner-módszer hatékonyságának a hátterében.
25 éve létezik az iskola. Ez elég hosszú idő ahhoz, hogy meglehetősen nagy merítésben lássuk az elmúlt évek hatását, beleértve ebbe a szülői elvárásokat, a gyermekek szokásainak változását és azt is, hogy az SNI (sajátos nevelési igény) hogyan alakul. Azt látjuk, hogy a magyar iskolarendszerben sok az ellátatlan, vagy valamilyen tanulási problémával küzdő, vagy akár autista gyerek. Számos iskolában kevés a pedagógus, előfordul, hogy gyógypedagógus nincs is, vagy csak utazó gyógypedagógus, az is jellemző, hogy egy osztályban túl sok a gyerek, és nem megfelelő az SNI tanulók aránya, ami az egész osztály teljesítményére kihat. Ezek a gyerekek az ilyen osztályokban kiszorulhatnak a közösségből, és ez további problémákat generál. További nehézség, hogy a pedagógusok többsége nem rendelkezik hatékony eszköztárral, mit tegyen a különböző képességű, nagyon tehetséges és/vagy részképesség zavarral rendelkező gyerekekkel.
A betűk felismerése a formájuk alapján egyre fiatalabb korban megtörténik a telefonok és számítógépek használatának köszönhetően. Azonban az írás készségének elsajátítása egészen más képességet kíván.
A digitalizáció mára sokkal meghatározóbb, mint bármikor korábban. Elég dominánsan foglalkoztatja a gyerekeket, egy őket valóban érdeklő témakörré vált, és az is érzékelhető, hogy egyre nehezebb lekötni a figyelmüket az iskolai térben. A szülők nem ritkán túlterheltek, a gyerekek életéből kimaradnak a mesék, a népmesék világa, egyre korábbra tolódik a digitális tartalmakkal való találkozás.
A diákok egyébként lényegesen ingergazdagabb környezetből érkeznek, mint néhány évvel ezelőtt. A számítógépes játékok dominálnak az életükben, amelyek nemcsak egy tartalom megtekintését jelenti, hanem állandó versenyhelyzetet is teremt. Fontos számukra, ki hogyan teljesített egy játékot, meddig jutott el a szóban forgó pályán. Tanítványaink előbbre járnak ebben, nem egyszer előfordult már, hogy meg kellett kérni őket, „fordítsák le” a tanárnak is érthető formában, hogy miről beszélnek. El kellett magyarázniuk a játékot. Az is megtörténik, hogy egy gyerek magát a technikát is jobban kezeli, hamarabb elsajátítja, mint a felnőtt.
A technikai és tartalmi változásoknak a mindennapi életre történő rövid távú hatásaival már az alapoktatásban találkoznak a pedagógusok, a hosszú távú hatást pedig tudományosan is vizsgálni kell nemcsak biológiai értelemben – mennyi terhelést jelent a testnek az évtizedekig tartó, napi szinten sok órás eszközhasználat -, hanem a személyiségben, az ember szocializációs fejlődésében történő hatást is fel kell mérni, különösen a gyermekkortól jelen lévő számítógépes és telefonos eszközhasználatnak köszönhetően.
A mesterséges intelligenciát sem lehet ma már kikerülni az alapképzésben, az általános iskolában sem, ami új terület, a felnőttek is csak most ismerkednek vele. Közösen kell gondolkodni erről a témáról abban a tekintetben is, hogy az oktatásban mikor, hogyan és milyen mélységben lehet és érdemes használni a mesterséges intelligenciát.
A gyerekek már használják a házi feladatok megoldásában az MI-t, ami felveti azt a kérdést, hogyan motiválható a tanuló abban, hogy ő maga sajátítsa el a szükséges tudást, ne hagyatkozzon mindenben a számítógépre, okosan használja és képes legyen kritikus maradni. Bizonyos értelemben ez egy nagy kihívás lesz a pedagógusok számára, a kérdéssel már most foglalkozni kell.
A Meixner-módszer valójában több, mint az írás és olvasás készségének elsajátítása. Az értő olvasás, a beszédképesség fejlesztése, a szókincsbővítés, az információk kellő mértékű és helyes értelmezése legalább ilyen fontos tényező. Az írás az agyban valóban olyan idegpályákat mozgat, amit sem a klaviatúra billentyűi, sem egy érintőképernyős tablet vagy telefon nem tud helyettesíteni. Ezért tényleg létfontosságúnak érezzük az írás, a kézzel írás megfelelő mértékű, stabil elsajátítását, valamint az értő olvasást és az önálló kifejezésmód fejlesztését. A kézírás elsajátítása és használata alsó tagozatban most még nem kérdéses, inkább a felsősöknél és talán a középiskolában merül fel a számítógéphasználat igénye a kézírás helyett.
Az iskola törekszik arra, hogy a kézírás elsajátítása minél élvezetesebb legyen. Mivel a Meixner művészeti alapfokú iskola is, ezért kötelező az előképző az első két osztályban, ami a finom motorikus képességek fejlesztését is szolgálja.
A Meixner-módszer alapja az „egyéni bánásmód”, amiben a fokozatosság elve érvényesül, tehát amennyire ez lehetséges, mindenki a saját tempójában fejlődhet, hiszen akkor lép a következő lépcsőfokra, amikor megfelelően elsajátította a továbblépéshez szükséges tudást. Az olvasástechnika elsődleges feladat, hiszen az értő olvasás csak akkor alakítható ki, amikor maga az olvasás, mint képesség és készség már rendelkezésre áll. Emellett egy prevenciós módszerről beszélünk, amely úgy tanítja az olvasást, hogy figyelembe veszi a diák személyes adottságait, tehát törekszik arra, hogy kerülje a részképesség-zavar aktiválását a gyermekben. Ennek köszönhetően a nyolcadik osztály elvégzéséig olyan mértékben fejlődhet a képességeiben, hogy be tud kerülni magas színvonalú középiskolába, sőt főiskolán, egyetemen is eredményesen teljesíthet. Fontos hangsúlyozni, hogy a Meixner módszer minden tanuló számára hasznos, nem csak a részképességzavarban érintettek számára. Mivel az iskolánk nagyon erős a közösségfejlesztésben, az osztályokban szövődött barátságok és az iskolához való kötődés sok tanulónál megmarad, több diákunk is visszajár, gyakran a szülők is visszajeleznek, így több esetben értesülünk arról, hogy hova kerülnek a középiskola befejezése után.
A Mexiner-módszert csak ebben az iskolában alkalmazzák, vagy a máshol tanítók is elsajátíthatják és alkalmazhatják a saját iskolájukban?
A Meixner Alapítvány tart képzéseket pedagógusok számára, ahová az ország minden részéről érkeznek tanítók, tanárok és gyógypedagógusok. Ennek köszönhetően maga a módszer és a tankönyvcsalád, amiből mi is tanítunk, elkerül más iskolákhoz is. A meixneres Játékház tankönyvcsalád a hivatalos tankönyvlistáról is választható. Több tanítóképzőből érkeznek hozzánk gyakorlatra hallgatók, így néhányan már a képzésük során is megismerkednek a Meixner-módszerrel.
Mi egyébként abban is különbözünk a hagyományos oktatással tanító iskoláktól, hogy nálunk az egész oktatást a Meixner-módszer alapján szervezzük elsőtől a nyolcadik osztályig arra törekszünk, hogy minden pedagógus – tantárgytól függetlenül – alkalmazza ennek a módszernek az alapelemeit, a szemléletét. Nemcsak tanítási technikáról beszélünk, hanem egy olyan komplex, a gyermek egyéni haladásmódját és képességeit messzemenően figyelembe vevő oktatási módról, amely a személyiségfejlődésére és a mentális állapotára is jótékony hatással van. Ez a pozitívuma annak, hogy egyénre szabott az oktatás, az „egyéni bánásmód” módszerével dolgozunk. Mivel egyedi kerettantervünk van, a szociális kompetenciafejlesztésre is lehetőségünk nyílik az iskolában. Az alsó tagozatban minden reggel 20 perces tematikus beszélgetőkörrel indul, amibe egyébként az énekórák egy része is integrálva van, de magában foglalja a közösségépítést, az ünnepköröket, a konfliktuskezelést és az önismeretet is. A felső tagozaton hetente két reggel indul így, és van egy 45 perces szociális kompetenciafejlesztő óra, amibe beletartozik az etikai ismeretek átadása és adrámaóra is. Az egyén, a gyermek elfogadása és figyelembevétele beépül a viselkedési mintájukba a nyolc év során, és felnőtt korukban maguk is elfogadó, nyitott szemléletű emberré válhatnak.
Különös figyelmet fordítunk arra, hogy nemcsak módszertan tekintetében legyen egységes az oktatás a Meixner-módszernek köszönhetően, hanem mindenki, aki a gyerekekkel foglalkozik akár tanítóként, fejlesztő pedagógusként, szaktanárként, gyógypedagógusként, így együtt egy nagyon stabil és biztonságot adó támogató kör alakuljon ki a gyerekek körül, ezért folyamatosan vannak formális és informális megbeszéléseink, követjük a gyerekek egyéni fejlődését, egyeztetjük a feladatokat, értékeljük a munkát, reflektíven tekintünk magunkra. Felső tagozaton bontott csoportokban is dolgozunk az osztályokban például angol, matematika és nyelvtanórákon, így még inkább érvényesíteni tudjuk a differenciált oktatást. Ez mind érvényesíti a fokozatosság elvén alapuló építkezést a tanításban.
Tartós eredményt elérni a család közreműködése nélkül szinte lehetetlen, hiszen korántsem mindegy, hogy az iskolából hazatérő gyermek milyen közegben folytatja a felkészülést. Mennyiben partnerek a szülők?
Szerencsés helyzetben vagyunk,mert partneri viszony van az oktatók, a szülők és a gyerekek között. Nagyon odafigyelünk arra, hogy folyamatos legyen a kapcsolattartás, mindig elérhetőek legyünk a szülők számára, és mindent meg lehessen vitatni velünk. Erős a szülői munkaközösség is, és mondhatom, hogy mindenkinek a gyermek a legfontosabb. Aktívan részt vesznek a családok az iskola életében, számos rendezvényen ott vannak, segítik az iskolát pályázatok megtalálásával, egyszóval igazi közös munka zajlik.
Érzékelhető az iskolai foglalkozások során az a felfokozott, elvárásokkal teli, felgyorsult világ, amely körbeveszi a családokat, és a felnőttekre is hatással van?
Azt látjuk, hogy nehezebb lecsendesíteni a gyerekeket. Nemcsak az eszközhasználat és az internet hatásával kell megküzdeni a mindennapokban. A gyerekek figyelmét, összpontosító képességét is nehezebb megszerezni és fenntartani. Annyi impulzus és inger éri őket nap mint nap, ami könnyen elterelheti a gyerekeket a tananyagra fókuszálástól. Szinte 10 másodpercenként kellene képi vagy hanghatást produkálni, miközben egy anyag elsajátításához, az abban való elmélyüléshez ezt lehetetlen biztosítani. Ezért minden korábbinál fontosabb, hogy milyen módszerekkel tudjuk átadni a tudást számukra, annál is inkább, mert egy ilyen idő- és impulzusversenybe nem lehet és nem is szabad belemenni. Természetesen okoseszközöket és digitális eszközöket mi is használunk az órákon, de közben igyekszünk arra is megtanítani őket, hogy a tudás elsajátítása érdekében, céltudatosan alkalmazzák a technika által nyújtott lehetőségeket. Egyébként egyre többször találkozunk komplex tanulási nehézségekkel, ahol több részképesség-zavar is megjelenik. Például egyszerre van jelen egy motoros nyugtalanság, figyelemzavar, és ehhez társul diszlexia és /vagy diszkalkulia.
Iskolánkban a felvétel folyamat elengedhetetlen lépése, hogy a leendő elsős vagy átvételét kérő felsőbb éves tanuló részt vesz a Meixner Alapítvány komplex pedagógiai vizsgálatán. A vizsgálati eredmény alapján dől el, hogy kinek, milyen fejlesztésre van szüksége. Azoknál, akik fejlesztésben részesülnek, a tanév végén is felmérjük az olvasástechnika és a szövegértés fejlődését. Számítógéppel a diszgráfiások írhatnak és azok, akiknél a szakértői bizottság rendel el eszközhasználatot a tanulási folyamatban. Emellett van néhány diák, akinek mi magunk is azt javasoljuk, hogy ne kézzel írjon, mert az annyira lelassítja, hogy akadályozza a tudás elsajátításában, a tananyagban való haladásban. A többieknél viszont a kézírást alkalmazzuk az oktatásban. Egyébként az nem lenne hátrány, ha az oktatásba ma már hivatalosan is bekerülne a gépírás elsajátítása, hiszen a munkában a felnőttek tulajdonképpen számítógépen dolgoznak, ezért hasznos lenne ezt a képességet is fejleszteni.
Alapítványi iskolaként a fenntarthatóság mennyire biztosított?
Az iskola fenntartója a Csupa Szívvel a Tudásért Alapítvány, amely az 1 százalékokat is gyűjti számunkra, de nincs olyan konkrét szervezet vagy személy, aki kifejezetten az iskolát támogatja. Az államtól érkezik normatíva a gyerekekre, fenntartási költségekre azonban semmit sem kapunk az államtól, ezért az összeg így önmagában nem elegendő. Az iskola működtetéséhez szükséges fennmaradó részt a családok fizetési kötelezettségéből származó bevétel biztosítja, számos területen a munkájukkal és az elkötelezettségükkel is sokat segítenek. Emellett részt vállal az önkormányzat is. Az épületfelújítással sajnos lassan haladunk, de a legfontosabb, hogy a pedagógusokat kellő számban tudjuk biztosítani. Nagy álom lenne mindenki számára egy, a mostani iskolára ráépülő középiskola, de ehhez sokkal több forrásra lenne szükség.
Mindezzel együtt az iskolánk népszerű, folyamatos a túljelentkezés. Nyolcosztályos iskola vagyunk, az osztálylétszám pedig osztályonként maximum 24 fő, ebből 20 % lehet a sajátos nevelési igényű tanuló. A művészeti iskolai oktatásunkat is érdemes kiemelni, ahogy említettem, a művészeti órák komplex készségeket fejlesztenek, jótékony hatással vannak a tanulók pszichéjére is, a gyerekek nagyon tehetségesek, nekünk pedig sok örömünk van az elért eredményeiknek köszönhetően.
Csaba Beatrix
lektor: Breznay Orsolya
Köszönjük a fotókat és kiemelt képet Molnár Ritának, a Rákospalotai Meixner Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola igazgatójának.
