Dr. Rosta Márton 21 éve dolgozik a jogi pályán. Bár elsősorban általános lakossági polgári ügyekben jár el, a pályája kezdetén Dr. Kárpáti Miklós ügyvéd mellett tapasztalatot szerzett a sajtóperek világában is. Ennek köszönhetően – elsősorban a sértett oldaláról – sajtóügyeket is vállal, a közszereplői oldalt képviselve.
Dr. Rosta Márton ügyvéd
Milyen Magyarországon a jogbiztonság, a jogi tájékozottság az emberek körében?
Az állampolgárok többsége nem eléggé tájékozott a jogérvényesítés terén. Ezért ebbéli ismeretének hiányában hátrányosabb helyzetből indul. Jó lenne, ha a jogbiztonság kialakításának érdekében több figyelmet fordítanának erre a területre. Vannak ugyan kezdeményezések, például a Budapesti Ügyvédi Kamarában is elérhető pro bono jogi tanácsadás, ami rendkívül népszerű. Ez is azt mutatja, hogy van igény a jogi tájékozottság bővítésére. Ugyanakkor érdemes lenne valamilyen jól szervezett keretben, könnyen elérhető formában segíteni az embereket a saját jogérvényesítő képességük fejlesztésében. Az állampolgári és jogi ismeretek oktatására is lehetne komolyabb törekvés legalább azon a szinten, hogy egy alapvető jogbiztonság és tájékozottság meglegyen. Az ügyvédi és bírósági költségek ugyanis elég jelentősek, ezért az emberek nagyon meggondolják, hogy milyen anyagi terheket tudnak felvállalni egy kétséges kimenetelű esetben. Ugyanakkor a többségnek még arra sincs kellő rálátása, hogy milyen témában, milyen perspektívái lehetnek a jogi lépéseknek köszönhetően.
Ha ezt átfordítjuk a sajtó megjelenések kapcsán tapasztalt peres eljárásokra, akkor mit érdemes tudni arról, hogy milyen lehetőségekkel lehet élni, valamint milyen következményekre kell számítani?
Amikor valakiről valótlant írnak, akkor az a cél, hogy minél gyorsabban létrejöjjön a helyreigazítás. A bíróság ezen a téren rövid eljárási határidőkkel dolgozik. A megjelenéstől számított 30 napon belül kell kérni a helyreigazítást. További 15 napon belül lehet a bírósághoz fordulni, amely gyorsított eljárásban hoz döntést. A helyreigazításnak ugyan azon a felületen, ugyan azon a módon kell megjelennie. Az tény, hogy a leggyorsabb perben is legalább fél év, mire érvényre jut az ítélet. Tehát az első megjelenéstől számítva meglehetősen hosszú idő telik el, mire a helyreigazítási közlemény megtörténik. Ami ezért sok esetben koránt sem akkora súlyú, mint maga a kiváltó anyag.
A valótlan tényállítás kérdése nem függ attól, hogy valaki közszereplő-e?
A jog ebben mindenkit egyformán megillet. A véleménynyilvánítás az a terület, amit a közszereplőnek nagyobb mértékben kell tolerálnia, azonban ez is csak a közszereplésével összefüggő területre érvényes megállapítás.
„Ptk. 2:44. § [Közéleti szereplő személyiségi jogának védelme] (1) A közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlása a közéleti szereplő személyiségi jogainak védelmét szükséges és arányos mértékben, az emberi méltóság sérelme nélkül korlátozhatja; azonban az nem járhat a magán- és családi életének, valamint otthonának sérelmével. (2) A közéleti szereplőt a közügyek szabad vitatásának körén kívül eső közléssel vagy magatartással szemben a nem közéleti szereplővel azonos védelem illeti meg. (3) Nem minősül közügynek a közéleti szereplő magán- vagy családi életével kapcsolatos tevékenység, illetve adat.”
A véleménynyilvánítás szabadsága az újságírót ennek értelmében megilleti. Mi az a tűréshatár, ami még megengedett és mi az a lépték, ami már jogi szempontból sem tartozik a vélemény kategóriájába?
Ennek megítélése egyedi, amit a bíróság mérlegel. A bántó, megalázó megfogalmazások nem megengedhetők. Adott esetben viszont az alkalmatlanság megfogalmazása beleesik a vélemény tartományba. A szöveg stílusa, a jelzők használata dönti el elsősorban, hogy milyen kategóriába tartozik megjelent cikk. Minden esetben a bíróság hivatott arra, hogy erről döntést hozzon. Amennyiben az alanynak adnak igazat, sérelem díj illeti meg és elrendelik, hogy valamilyen közlemény jelenjen meg helyreigazításként.
Sajtóperben a szerkesztőséget, polgári, személyiségjogi esetben pedig a kiadót kell perelni. Egyik sem maga az újságíró. Tehát nem az a kérdés, hogy a közszereplő vagy az újságíró az erősebb, hanem az, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága a meghatározóbb, vagy a személyiségi jognak az alkotmányban biztosított védelme a fajsúlyosabb a konkrét esetben.
A személyiségi jogok védelme a közszereplő esetén is fontos. A rágalmazás és a becsületsértés már büntető kategória, amely esetben maga az újságíró az érintett per esetében. Azonban, ha a sajtó nem lépti át az alkotmányos kereteket, akkor az újságíró mentesül a sajtó működése körében a rágalmazás, becsületsértési tényállás alól. Ez viszonylag új szempont. Kártérítésre polgári perben esetleg kötelezik, de nem von magával büntetőjogi felelősségre vonást. Ez egyébként egy meglehetősen érdekes terület. Viszont azért érthető, mert a szerkesztőség és a kiadó a sérelemdíjjal és a helyreigazítással megússza, azonban az újságíró a büntetőjogi felelősségre vonással egészen más súlyú büntetést kapna, miközben a cikk az újságíró munkájának során keletkezik az adott szerkesztőség, lap, hírportál számára. A joggyakorlat azt mondja, hogy ami orvosolható polgári joggal, ott ne a büntetőjog súlyosabb kategóriáját alkalmazzák az újságíróra vonatkoztatva.
„Az Alkotmánybíróság álláspontját összegezve: a véleménynyilvánítás és sajtószabadság korlátozását mind az emberek meghatározott csoportjai elleni gyűlöletkeltésnek történelmileg bizonyítottan kártékony hatása, mind az alkotmányos alapértékek védelme, továbbá a Magyar Köztársaság nemzetközi kötelezettségeinek teljesítése szükségszerűvé és indokolttá teszi. 4. A büntetőjog a jogi felelősségi rendszerben az ultima ratio. Társadalmi rendeltetése, hogy a jogrendszer egészének szankciós zárköve legyen. A büntetőjogi szankció, a büntetés szerepe és rendeltetése a jogi és erkölcsi normák épségének fenntartása akkor, amikor már más jogágak szankciói nem segítenek.” (30/1992. (V. 26.) AB határozat)”
Amikor egy cikk megjelenik, onnantól önálló életet él. Különösen igaz ez az internetes média térhódításával. Ha az anyagban megjelentek hátrányt vagy kárt okoznak az alanynak, mi a teendő?
Bizonyítani kell a jogsértést. Azt, hogy a megjelentek valótlan tények, amik hamis színben tüntették fel az illetőt, illetve milyen jellegű konkrét hátrányt jelentettek, milyen kárt okoztak.
Melyek a tipikus esetek a sajtó oldaláról elkövetett jogsértések tekintetében?
A valótlan tényállítás a leggyakrabban előforduló sérelem. A hamis színben feltüntetés, illetve amikor egy meg nem történt eseményt valósként állítanak be. Ilyen lehet például az, amikor sikkasztásról, gazdasági visszaélésről számol be a sajtó. Ez tényállítás, tehát nem tartozik a szabad véleménynyilvánítás szférájába. A vélemény és a tény leírása között ugyanis nagy a különbség. Feltételezésnek nincs helye. Ha valakiről valamit állítanak egy cikkben, azt tényekkel alá kell tudni támasztani. A személyiségi jog védelme és a sajtó helyreigazítási esetek abban különböznek, hogy az elsőnél sértő kijelentés hangzik el valakiről a valótlanság tényén túl, a második esetben elég, ha valótlan állításról van szó. Nem kell, hogy sértő is legyen.
Sajnos vannak olyan publicisták, – a bírói gyakorlat is ezt tükrözi vissza-, akik rendszeresen átlépik ezt a határt. Annak ellenére, hogy egyáltalán nem nehéz felismerni a különbséget. A sajtóban se használjon az újságíró olyan sértő kifejezéseket, ne tegyen olyan megállapításokat, amelyeket egyébként a mindennapi életben sem teszünk. A szabad véleménynyilvánítás ugyanis nem egyenlő az alaptalan vádakkal és az alpári, bántó és sértő stílussal. Úgy tűnik, hogy terjedőben van a figyelemfelkeltés, a tömegből való kitűnés érdekében egy olyan extrém kommunikációs stílus, amellyel könnyen bele lehet csúszni személyiségi jogsérelembe. Ennek a hátterében vélhetően az is fellelhető, hogy a fenntartáshoz elengedhetetlen hirdetők a kattintásszámmal összefüggésben nyerhetők meg. A minél nagyobb számú hirdetések elérése érdekében az online hírportálok egyre komolyabb harcot vívnak. Az olvasók figyelmének küszöbérték-növekedése pedig ezzel a szándékkal arányos. Olyan mértékű cikk megjelenés és adathalmaz zúdul naponta az emberekre, amelyben kitűnni, a figyelmet egy-egy cikkre irányítani szinte csak az extrémitással lehet. Legalább is egyes sajtómegjelenések stílusa, a cím választástól a tartalomig ezt mutatják.
Szomorú tendencia, hogy vannak kiadók, akik előre tudják, hogy melyik az a kategória, amit biztosan elveszítenek majd a bíróságon. Mégis megéri nekik bevállalni és megjelentetni az anyagot, aminek az „árát”, a várható sérelemdíjakat előre be is építik a működési költségbe. Mivel olyan extra figyelmet kapnak az anyagnak köszönhetően, amit enélkül nem kapnának meg. Az olvasók elérésének eszközeként használják. Akkor is, ha ezzel a hitelességüket is kockáztatják.
Valójában a rendszerváltás pillanatától eldőlt, hogy egy adott sajtóterméket kiadó cég finanszírozási háttere meghatározza azt, hogy milyen téma, milyen szempontok mentén és milyen típusú hangnemben kerül az olvasó elé. A sajtó átpolitizálódása meghatározza ezeket a folyamatokat. Ezzel a munkavállalók feladatrendszerét is az újságírók oldaláról. Ez hozzájárul a működési sajátosságokhoz is a közéleti témáknál éppen úgy, ahogy a magánélet terén a bulvár sajtóban. Az objektivitás és az értékválasztás azonban minősíti a sajtót.
Milyen esetekben érdemes mindenképpen ügyvédhez fordulni sértettként a sajtóval szemben?
Véleményt kérni minden esetben hasznos. Ennek alapján aztán el lehet dönteni, hogy érdemes-e belekezdeni egy bírósági procedúrába, mi a várható kimenetel. Az ügyvédi képviselet nem csak a szakszerűség miatt hasznos, hanem azért is, mert az ügy komolyságát is jelentheti a szerkesztőség vagy a kiadó számára. Mivel a sajtóper rendkívül speciális terület, ezért azt mondani sem kell, hogy a sajtóra szakosodott kollégát érdemes megbízni.
Csaba Beatrix
képek: Pexels