Schmied Zoltán azt mondja, hűséges típus, ezért nem véletlen, hogy több, mint másfél évtizede a Centrál Színház tagja. Gondolkodó típusú színésznek vallja magát, aki szereti, ha hagyják kibontakozni és sok mindent kipróbálhat a próba időszakában, mire véglegesen kialakul a megformált szerep. Magas hőfokon dolgozik, szenvedélyesen közelíti meg az aktuális feladatot, ugyanakkor mindezt azzal az alapossággal és elhivatottsággal teszi, ami a minőségi színjátszáshoz elengedhetetlen.
Sokszor önmagával is viaskodik a próbaidőszak során, amíg megtalálja a darabhoz legjobban illeszkedő, a karaktert leginkább visszaadni képes színészi eszközöket. Szereti érteni azt, hogy mi, miért történik, lényeges a számára, hogy tisztában legyen a céllal, valamint az eredményhez vezető eszköztár mikéntjével, hozzátéve a saját gondolatait a közös alkotómunkához.
Schmied Zoltán, Molnár Ferenc: A testőr
A legfontosabb számára az, hogy a műfajtól függetlenül az előadás a legjobb legyen és a benne szereplők élvezzék a közös játékot. Hitvallása, hogy minden szerepnek van egy saját igazsága, amire rálelve a színész nemcsak hiteles az adott szerepben, hanem olyan mélyebb tartalmat is képes közvetíteni, ami az első olvasásra a felszínen talán nem látható. Ugyanakkor olyan töltetet tud adni a színésznek a szerep megformálásához, ami többet nyújthat a nézőnek, mint egy estére szóló szórakozást. Elgondolkodtatja, érzelmileg is megérinti a színházkedvelő közönséget.
A testőr című Molnár Ferenc vígjáték főszerepe igazán jó terep arra, hogy megcsillogtassa a színészi kvalitásait. Mik a leglényegesebb szempontjai az előadásnak?
Nagyon izgalmas feladat. Megmutatja a férfi küzdelmét, amit a nő szerelmének a megtartása érdekében vív önmagával és a nővel. Közben szól a kapcsolatok fontosságáról, a házasság erejéről, a féltékenység bűvöletéről, a csábítás hatalmáról. Molnár Ferenc rendkívüli szellemességgel, remek szövegkörnyezetbe helyezve mutatja be az emberi esendőségtől sem mentes történetet. A Játék a kastélyban darabhoz hasonlóan itt is a színház, a színész a főszereplő, miközben a központi szál maga a szerelem. A férfi-női kapcsolatot és annak a kihívásait a hétköznapokban is megjelenítő, érzelmileg is sokakat érintő formában tárja a nézők elé. Miközben nem kérdés, hogy az elsöprő erővel bíró, áldozatoktól sem mentes szerelem mindenkit képes elvarázsolni.
Balsai Móni és Schmied Zoltán, Molnár Ferenc: A testőr
A testőr talán abban is különbözik az előző évadban bemutatott Molnár darabtól, hogy sokkal személyesebb, sokkal közelebb hozza a nézőhöz a dilemmát. Jobban fókuszban tartja a két főszereplő vívódásait, azokat az emberi játszmákat, amelyeket egymással vívnak a vágyott cél elérése érdekében. Mindezt viszont a közönség szempontjából olyan szórakoztatóan teszik, ami méltán emeli a darabot a legtöbbet játszott Molnár Ferenc művek sorába. Igazi jutalomjáték a szereplőknek, hiszen nagyon emberi és életközeli történet mesterien megírva, ezért nekünk, színészeknek is remek lehetőség, amibe szívvel-lélekkel bele lehet merülni. Az így szerzett szakmai tapasztalat pedig a művészi eszköztárat is gyarapítja.
A színészmesterség teljes embert kíván, állandó készenlét. A szerencsés csillagállás ahhoz kell, hogy a rendezők a megformálandó karaktert kivel szeretnék megvalósítani. Zoltán több olyan előadásban is játszik a Centrál Színházban, ami remek terepet kínál a színészi kibontakozásra. A szeptemberben induló évadban A testőr, a Játék a kastélyban, a Házassági leckék középhaladóknak, a Büszkeség és balítélet két színészre, a Pletykafészek, a magyartenger vagy a Ma este megbukunk csak néhány ezek közül.
Valóban szerencsésnek mondható az elmúlt mintegy másfél évtized, hiszen a színház sok darabban foglalkoztat, emellett pedig 2017 óta látható a Mi kis falunk televíziós sorozat, amiben egy olyan pap szerepét formálom meg, aki bár sokféle csábítással néz szembe időről-időre, mégis hűséges a hivatásához. A mindennapokban az embereket feszítő dilemmákat képes felnagyítani ez a sorozat, miközben nem titkolt cél a szórakoztatás, ezért ez is egy nagyon szerethető szerep. Ugyanakkor ez a sokféle feladat elkötelezettséget is jelent. Azt, hogy ne csak pontos legyek, hanem minőségi színészi munkával szolgáljam meg az irántam megnyilvánuló bizalmat, a szerepek adta lehetőségeket. Fontos, hogy lássák bennem a fantáziát a rendezők. A színész mesterség komplex hivatás, önmagában is sokoldalúságot kíván. Minden egyes történet, amit eljátszunk, ad valamit a nézőnek, ami fontos a számára. Legyen az néhány órányi kikapcsolódás, kulturális élmény, minőségi szabadidő, vagy adott esetben ennél is több.
Stohl András és Schmied Zoltán, Házassági leckék középhaladóknak
Centrál Színház
Olyan minta vagy példa egyes élethelyzetek megoldására, amiből meríthet. Lehet egy előadás elgondolkodtató vagy felszabadító, kreativitásra ösztönző. Ugyanakkor a színész számára is jelent egyfajta perspektívát. Még ha csak a színpadon éli is át a történet mélységét, annak a tanulságai valamiképpen be tudnak épülni, esetenként át tudja vinni a saját életébe is a leszűrt tanulságokat. Ez a művészi attitűd azért is fontos, mert nem lehet és nem is szabad csak a szerencsére hagyatkozni. Ha a minőségi munka folyamatos marad, akkor sokkal inkább fenntartható a színészi pálya, amit segít az a törekvés, hogy sem a nézőknek, sem az alkotótársaknak ne okozzunk csalódást. Annál is inkább, mert a színház és a film is csapatmunka. Az pedig egyéni felelősség kérdése, hogy ne rontsuk el egymás munkáját azzal, hogy esetleg felkészületlenül érkezünk, nem tudjuk a szöveget, nem figyelünk az instrukciókra, vagy nem tartjuk be azokat a szabályokat, ami a hibátlan munkához kell. Sokat dolgozom magamon emberileg és szakmai értelemben is, mert engem bánt, amikor valami nem úgy sikerül, ahogy azt én saját magamtól elvárnám. Híve vagyok annak, hogy vállaljuk az alkotói munkában a felelősséget. Kell a céltudatosság, az eltökéltség, elengedhetetlen a precizitás annál is inkább, hiszen a színpad és a forgatások helyszíne is bizonyos értelemben véve veszélyes üzem, ezért egymásra is vigyáznunk kell.
Jane Austen – Joannah Tincey: Büszkeség és balítélet két színészre, Centrál Színház
Az is a szerencséhez tartozik, hogy mind a színházi, mind a sorozat alkotógárdája nagyon jó közeg. Mindkettő olyan, mint egy „második család”. Jó benne lenni, jó odatartozni, otthonos érzés közöttük lenni. Ez pedig nagyon fontos erőforrás akkor, amikor kicsit fáradtabb az ember, vagy olyan impulzus kell, ami átlendít egy-egy nehezebb időszakon. Hiszen nem titok, hogy a színész is ember, van magánélete, ami nem mindig zökkenőmentes, vannak személyes dilemmái, különböző életszakaszaiban más és más kihívásokkal néz szembe. De előfordulhat az is, hogy az alkotói munkában adódik nehézség, amikor nagyon kell a biztonság, az elfogadottság érzése, a bátorítás. Ez azért is fontos, mert, ha mindez megvan, akkor könnyebb a feladatra koncentrálni. Olyan erővel töltődőm fel, ami inspirál az alkotói munkában, és szinte fáradhatatlanná tesz. Ez pedig azért is lényeges, mert a régóta futó előadásokban is meg lehet újulni az új darab impulzusainak köszönhetően.
Szakmailag is szükséges, hogy új impulzusok is érjék az embert, ezért adott esetben szoktam vállalni például fiatalok vizsgafilmjében szerepet, aminek köszönhetően a következő generációval is meg tudok ismerkedni, rálátok a szakmai újdonságokra, valamint segíteni tudom őket az elindulásnál. Mindez azért is fontos szemléletmód, mivel nem engedi a színészi elfásulást, hiszen havonta nagyságrendileg 18-20 estén játszom, ami azért elég nagy fizikai és szellemi kihívást jelent. Emellett a családé a főszerep, megpróbálom a lehető legtöbb időt velük tölteni. Apaként és férjként is igyekszem helytállni, hiszen a gyerekeim kiemelt helyen vannak az életemben. Arra viszont nem marad túl sok időm, hogy más előadásokat megnézzek, pedig kíváncsi vagyok a kollégákra, szívesen néznék több színházi előadást. Ahogy sajnos a mozira sincs időkeret, szerencsére a filmek jelentős része az online szolgáltatóknak köszönhetően ma már otthon is elérhető, így ezt könnyebb pótolni, mint a kimaradt színházi előadásokat.
Neil Simon: Pletykafészek, Centrál Színház
A színészek egy része szívesen ül át a rendezői székbe. Zoltán gondolkodik ilyen szerepváltáson?
Vonzó lehetőségnek látom, sőt egy gyerekdarabot már rendeztem is, eztért kacérkodom a gondolattal, hogy kipróbáljam magam rendezőként. Erre ösztönöz az is, hogy számos esetben éltem már át, amikor a rendező és a színész között nem jött létre egy optimális összhang a próbafolyamat során. Úgy pedig nagyon nehéz együtt dolgozni. Szeretném a gyakorlatban kipróbálni a saját tapasztalataim mentén, hogyan tudom a színészt úgy vezetni, hogy az neki is jó élmény legyen és a kívánt eredmény is létrejöjjön. De akár rendezőként, akár színészként vagyunk „színházcsinálók” a legfontosabb fókusz mindig a közönség kell legyen. Tisztelni kell azokat, akik eljönnek a színházba. Nemcsak azért, mert a fenntarthatóság záloga a jegyet megvásárló közönség, hanem azért is, mert a színészi lét lényege az, hogy akiknek játszunk, azok jól érezzék magukat és legközelebb is eljöjjenek a következő előadásra, az átélt élmény hatására pedig tovább ajánlják a színház repertoárját a barátaiknak, ismerőseiknek.
Csaba Beatrix
fotó és videó: Centrál Színház
kiemelt kép: Schmied Zoltán Fb
