Otthonosan mozog színpadi szerepeiben, finom gesztusait élmény figyelni a filmjeiben. Énektudását musicalekben mutatja meg, Simon Baker magyar hangjaként megcsillantja a szarkasztikus humor szikráit is. Drámai főhősök megformálásával nem csak a magyar nézőkre van nagy hatással. Több Nemzetközi Filmfesztivál zsűrije döntött úgy, hogy Lux Ádámnak ítéli oda a legjobb színész és a legjobb férfi alakítás díját. Művészi munkájával az itthoni szakma elismerését is kivívta. Jászai Mari-díjas, Érdemes művész.
Közvetlen, kedves, nyitott személyiség, aki szívesen mesél az alkotómunkáról. Mindenkihez van egy figyelmes mondata. Munkájában pedig nem csak pontos, hanem kérés nélkül számíthatnak rá a kollégái. Nem véletlen, hogy pályafutása során a legszélesebb értelemben véve, meg tudta valósítani színészi elképzeléseit.
A nemzetközi filmes siker mit ad Ádám számára?
Mindenképpen öröm. Hiszen egy színésznek komoly visszajelzés a szakmai munkájával kapcsolatban, amikor egy általa megformált szerepet nemzetközi megmérettetésen a legjobbnak ítélik. Ez azért is fontos, mert független filmes stáb készítette ezeket az alkotásokat. Nemzetközi mezőnyben nyerték a filmek a legkülönbözőbb kategóriákban a díjakat. Sokszínű kultúrájú zsűri és nézőközönség értékelte úgy, hogy az általunk készített film valamiben jobb a többinél. Ez azért lényeges a számunkra, mert az elmúlt években a világ nagyon sok országában, egy magyar stáb által készített, magyar film került ezáltal a középpontba. Jó dolog ennek részese lenni. Az is érdekes élmény, hogy míg Magyarország ma már erősen megosztott a kulturális és színházi munkában is, addig ezeken a nemzetközi filmfesztiválokon tényleg csak a szakmai produktum a mérvadó. A zsűri kizárólag a látott eredmény alapján hoz döntést. Tehát egy független filmes alkotógárda ugyanazzal az eséllyel indul, mint bárki más. Észak- és Dél-Amerika, Ausztrália, India, Japán, Európa több országa, csak néhány helyszín az elmúlt időszakból. Minden alkalommal átélhetjük azt a felszabadító érzést, hogy kizárólag a szakmai teljesítményünk alapján bizonyultunk az adott fesztiválon díjra érdemesnek. Ebből arra következtetünk, hogy ha ennyi helyen ítélték elismerésre méltónak a nevezett filmet, akkor tényleg kell benne olyan értéknek lennie, ami általános érvényű. Ezáltal szélesebb értelemben véve is megmozgatja az emberek érzelmeit szerte a világon.
Jó példa erre, amikor Indiában nyert a Megszállottak című film, egy „A kategóriás” nemzetközi filmfesztiválon. A film a reformáció/ellenreformáció meghatározó pontjáról, Kálvin és Loyolai Ignác hitvitájáról szól. Ezzel a témával egy teljesen eltérő vallási rendszerű és társadalmi berendezkedésű országban, Indiában elnyerni a fődíjat, úgy vélem nagyon nagy elismerés.
Ebből a szempontból, bár a filmkészítés teljes mértékben csapatmunka, nekem színészként sokat ad az, hogy több fesztiválon is megkaptam a legjobb férfi alakításért járó díjat. New York, New Jersey, Las Vegas, Vancouver, Moszkva, Szkopje, Bukarest. Csak néhány állomása a siker sorozatnak. Nagyon hálás vagyok Pozsgai Zsoltnak, hogy több filmjében is játszom, így ezeken a fesztiválokon megismerhetik az én színészi munkámat is. Sajnos kevés magyar színésznek adatik ilyen lehetőség.
Alakította a színészi eszközeit, a személyiségét, a világról való gondolkodását ez a sok szempontból történő megmérettetés-sorozat, és az átélt siker?
Mindenképpen formálják a színészt a szerepei. A színpadi és filmes munkákra is alaposan fel kell készülni. Ilyenkor elmélyülök a karakterben. Tanulmányozom. Igyekszem a legjobban megismerni. Utánaolvasok az adott kornak. Ha konkrét személy, akkor az életéről tájékozódom, és a legtöbbet igyekszem megtudni ahhoz, hogy a legjobb teljesítményt tudjam kihozni magamból. Szerencsésnek érzem magam, hogy olyan szerepeket van lehetőségem eljátszani, amelyekből nagyon sokat lehet tanulni. Így magánemberként is azt élem meg, hogy az általam játszott személyek megformálása által, egyre érettebb ember lehetek.
Abban is szerencsésnek tartom magam, hogy a rendezők nagyon sokféle karaktert bíznak rám. Meghatározó számomra például Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek darabjának tábornoka, melyet a József Attila Színház színpadán alakítok. A drámai szerepek mellett különleges élmény, amikor vígjátékban játszhatok. Nagyon szeretem ezeket a lehetőségeket is. Mondhatom, hogy megadatott a sokoldalúság filmen és színpadon egyaránt. Mindez pedig hozzájárult ahhoz, hogy tényleg meglehetősen széles skálán gyarapíthatom színészi tudásomat. Ez a tapasztalategyüttes abszolút mértékben gazdagította a színészi pályámat. Talán ez is hozzátartozik ahhoz a háttérhez, amellyel kiérdemelhettem egy-egy szereppel a legjobb férfi alakítás díját. Úgy összegezném, hogy a személyes és a művészi világlátásomat formálta, tágította az a sokféle szerepkör, amely az elmúlt években megadatott a számomra. A díjak, sikerek pedig ösztönöznek engem a színészi munkában, hogy egyre többet hozzak ki magamból. Törekedjem a folyamatos fejlődésre. Önmagammal kapcsolatban ritkán vagyok teljesen elégedett. Ugyanakkor az elismerések segítenek nekem abban, hogy az értékítéletem egyensúlyban maradjon. Visszaigazolják a munkámat. A nemzetközi megmérettetések azért is sokat jelentenek, mert a zsűri elfogulatlanul dönt a világ egy teljesen másik pontján a színészi teljesítményemről. Hiszen nem látja, nem ismeri az előzményeket. Kizárólag az adott film alapján hoz döntést. Ezért nagyon jó érzés visszagondolni valamennyi díjra.
A színészi eszköztárához hozzátartoznak a szinkron szerepek is. Simon Baker magyar hangjaként szinte összeolvad a színésszel és a szereppel. A szinkron igazán izgalmas átalakulás, hiszen ott csak a hangjával dolgozik, és nem csak a szereppel, hanem a szerepet a filmben alakító színésszel is létre kell jöjjön egyfajta szimbiózis. Mit jelent ez az összetett folyamat?
A legfontosabb szempont, hogy a szinkron munka egy nagyon lényeges színészi képességet edz. Ez pedig maga a beszéd, az intonáció. Hiszen a szinkronizálás során a hanggal kell létrehozni a hatást. Nem lehet az ember „túl sok”, nem szabad dominánsabbnak lenni a képen látható színészi játékánál. Ugyanakkor „halványabbá” sem jó tenni a karaktert. Korántsem könnyű feladat azt a mértéket megtalálni, ami pontosan illeszkedik a filmbeli szereplőhöz. Emellett a szinkron munka jellegéből adódóan, ma már nincs lehetőség arra, hogy előre tanulmányozzuk a filmet, ismerkedjünk a szereplőkkel. Szinte azonnal, legfeljebb egy próbával mondjuk fel a szöveget. Az is nehezíti a munkát, hogy a legkülönbözőbb időpontokban tudjuk felvenni a szinkron hangot, és nem is a jelenetek időrendbeli sorrendjében dolgozunk. Adott esetben reggel 9-kor is teljes hitelességgel kell tudni eljátszani hangban egy izzó szerelmi jelenetet, és este 10-kor, egy egész napos fárasztó próbasorozat után is „friss hanggal” kell dolgozni a szinkron stúdióban, mintha 8 órányi pihentető alvásból érkeznénk. Ez pedig nem csak hangi rutint kíván. Pillanatok alatt képessé kell válni az érzelmi váltások megjelenítésére is, hogy hiteles legyen a jelenet. Fel se merüljön a nézőben, hogy nem „magyarul beszél” a külföldi színész. A Mentalista főszereplőjével, Simon Bakerrel való találkozás valóban nagyon szerencsés volt. Sokat tanultam tőle, ahogy figyeltem a játékát. Nagy öröm számomra, hogy a nézők szeretik ezt a sorozatot és figurát. Egy kicsit én magam is hozzá tudtam talán tenni a karakterhez azzal, hogy azt a szarkasztikus humort, ami végig kíséri őt a filmben, ki tudtam emelni a hangommal. Nagyon élveztem ezt a munkát.
A szinkronból nagyon sokat lehet profitálni. Lehetőségünk van a legnagyobb sztároknak „kölcsön adni” a hangunkat, miközben a színészet legjobbjaitól leshetjük el a szakma fortélyait. Nagyfokú rugalmasságra is szert tudunk tenni a saját művészi munkánkban. Éppen azért, mert megtanulunk a legkülönbözőbb időpontokban és helyzetekben, a legeltérőbb lelki állapotokban, villámgyorsan hozzá idomulni a szerephez. Ezt pedig hasznosítani tudjuk a saját szerepeink megformálásában is. Tulajdonképpen bárhol, bármikor képesek vagyunk az évek során megszerzett rutinnak köszönhetően olyan hatással lenni a közönségre, akár kis létszámú stúdió körülmények között, akár többszáz nézőt befogadó színházi térben játszunk egy előadást, hogy mindig ugyanazt az eredményt tudjuk elérni.
De nem csak olyan külföldi színész nagyságok játékát volt lehetőségem megfigyelni az évek során a szinkronnak köszönhetően, mint Robert Downey Jr, Kenneth Branagh, vagy Johnny Depp, hogy tényleg csak néhány nevet említsek, hanem magyar színész óriásoktól is tanulhattam. Ilyen volt például Páger Antal, aki lenyűgöző egyszerűséggel játszott. Kállai Ferenc, Darvas Iván, Sinkovics Imre, Őze Lajos, Dajka Margit, Töröcsik Mari is nagy hatással volt a szakmai fejlődésemre, és még hosszan folytathatnám a sort.
képforrás: jozsefattilaszinhaz.hu
Van olyan szerep, amit a mai napig etalonnak tekint a pályafutása során?
A maximalizmusra való törekvésem nem könnyíti meg a dolgomat. Ugyanakkor valóban vannak olyan szerepek, amelyek sokat jelentenek a számomra. Ilyen Babits Mihály: Gólyakalifa című művének Tábory Elemérje. Nagyon szerettem a Feljegyzések az egérlyukból monodrámát, amelyet Dosztojevszkij műveiből írt és rendezett Pozsgai Zsolt. Fontos volt számomra Gyurkovits Tibor: Kreutzer szonáta című darabjában Pozdnisev szerepe. A pályám fontos állomása Mindszenty bíboros alakja, amelyet 10 évig formáltam meg színpadon, és filmen is eljátszhattam őt. A Szeretlek, Faust-Mindszenty filmes változata több mint 100 díjat hozott. Nem kevésbé jelentős számomra Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek című előadásában Henrik tábornok szerepe.
Beszéljünk kicsit a kulisszatitkokról. Hogyan oldja meg a szerepre való felkészülést a karakter kidolgozása során, amikor a rendező elgondolása eltér a szerep megformálásában?
Erre nincs általános recept, hiszen minden rendező másképp dolgozik. Szerencsésnek mondhatom magam, mert Horvai István és Kapás Dezső osztályába jártam a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, akik önállóságra neveltek bennünket. A beszéd művészetét olyan kiválóságtól tanulhattam, mint Montágh Imre, a film tantárgyat pedig az Oscar-díjas Szabó István tanította. Klasszikus és nagyon alapos felkészítést kaptunk induláskor, ami jól jön minden esetben, amikor egy rendezőnek esetleg nincs még meg a koncepciója egy darabbal kapcsolatban. Így képessé váltam egy-egy jelenet, karakter megformálására akkor is, ha nem kaptam határozott útmutatást a rendező részéről. Ez a helyzetmegoldó képesség akkor is jól jön, amikor a rendezőnek túlzottan szilárd meggyőződése van, ami adott esetben nem teljesen egyezik az én meglátásaimmal. Ilyen esetben az a kérdés, hogy milyen mértékben tér el a kettőnk elképzelése a megvalósításban. Ha nagymértékben egyezik, akkor a kisebb véleménykülönbségeket át tudjuk hidalni. Amikor viszont domináns az eltérés, akkor nehezebb helyzetben vagyunk mind a ketten. A bemutatóra azonban valamilyen megegyezésnek meg kell születnie. Szerencsére ennyire szélsőséges helyzetre ritkán került sor.
Ádám nagyon sokat dolgozik. Ahhoz, hogy mindig legyen megfelelő fizikai kondíció és mentális, lelki erőforrás, folyamatosan biztosítani kell a feltöltődést. Hogyan sikerül ezt megvalósítani?
Egyrészt gyerekkoromban versenyszerűen sportoltam, így a mozgás nagyon fontos része az életemnek. Amikor kimerültnek érzem magam, vagy pszichésen is megterhelő színészi feladatot kell megoldanom, akkor sokat segít a rendszeres testmozgás mellett, ha egyedül sétálok. Ilyenkor lehetőségem van elmélyedni magamban, és feltöltődni a természetben. Ezen kívül sokat olvasok, és rendkívül sokat jelent számomra egy komolyzenei koncert élménye.
Felüdülést jelentenek azok a darabok is, amelyek lehetőséget adnak a vígjátéki énem megmutatására. A humor nem kevéssé jelentős a színészi munkámban. Nagyon pontos belső mérce kell ahhoz, hogy az ember ne essen túlzásba, mégis lubickolhasson a szerepében. Örömmel élek ezekkel a lehetőségekkel.
Meg kell említenem azt is, hogy csodálatos családom van, akiktől rengeteg szeretetet kapok. A feleségem Pócsik Ildikó szinkronrendező, ami azt jelenti, hogy pontosan tisztában van a színészi élet nehézségeivel. Mindenben támogatni tudjuk egymást. Az élet megadta azt is, hogy két nagyszerű gyermekünk van, Hanna és Benjámin, akikre nagyon büszke vagyok. A családom biztos bázis az életemben, amely nagy szabadságot ad abban, hogy színészként teljesen a munkámra tudjak koncentrálni.
Csaba Beatrix
Címlap fotó: Kolovratnik Krisztián
