A 21. századi európai történelem 2022.02.24-én, új fordulóponthoz érkezett. Az ukrán-orosz háború kitörése gyökeresen változtatta meg a politikai és katonai szerepvállalást abban a térségben, ahol az emberek évtizedek óta békében élnek. A háborúról pedig a történelemkönyvek mellett, leginkább a hírekből értesülnek. Azonban ezek a katonai konfliktusok földrajzi értelemben, többnyire tőlük távol zajlanak.
Ugyanakkor egyáltalán nem példa nélküli, hogy Magyarország közvetlen szomszédságában katonai konfliktus tör ki, ami nagyon sok emberáldozattal jár. Az 1991-1995 közötti 4 esztendőben, a délszláv háborúnak köszönhetően, már átélhettünk hasonló helyzetet. Igaz, akkor Magyarország még sem az Európai Uniónak, sem a NATO-nak nem volt tagja, és nem sokkal voltunk túl a rendszerváltásként ismert belpolitikai átrendeződésen.
A mostani helyzetet tehát árnyalja az a tény, hogy Magyarország EU-s tagállamként és teljes jogú NATO tagként van jelen a háborús zóna közvetlen szomszédságában. Ugyanakkor, ezúttal nem a politikai viszonyok és az Észak-atlanti Szerződés Szervezet (NATO) tagság esetleges katonai kötelezettségei szempontjából szeretnénk megközelíteni a témát. Sokkal inkább a humanitárius segítségnyújtás jelentőségére kívánjuk felhívni a figyelmet.
képforrás: hu.euronews.com
Ukrajnából a háború kezdetétől nagyszámban érkeznek Magyarországra menekültek. A statisztikák több, mint egymillió ukrán menekült belépését mutatják. Bár többségük tovább is megy, mintegy 65000 fő Magyarországon keresett az elmúlt 2 esztendőben menedéket. A számok pedig folyamatosan nőnek.
A Kormány és számos civil szervezet igyekezett segítséget nyújtani az otthonukat és korábbi életüket feladni kényszerült embereknek. Azt kevesen gondolták, hogy ez a katonai konfliktus koránt sem ér véget néhány hónap alatt, és elhúzódó állóháborúvá válik. Pedig az az igazság, hogy több, mint 2 éve tart és egyelőre nem lehet tudni, mikor ér véget. Mikor térhetnek vissza az emberek az otthonaikba, illetve oda, ami abból megmaradt. Mikor, hogyan kezdődhet meg az újjáépítés?
Aki nem élt át hasonlót, az elképzelni sem tudja, milyen érzés egyetlen pillanat alatt elveszíteni mindent. De nem csak lakásról, értéktárgyakról, a megszokott életükről kellett lemondaniuk. Az emberi veszteség, a családtagok, rokonok, barátok és ismerősök halála nehezen, vagy soha nem múló trauma. Tehát a menekültek olyan élet-deficittel érkeztek, amiből rendkívül nehéz talpra állni. Talán szerencsésebbnek mondható azok sorsa, akiknek Magyarországon, vagy nyugati országokban ismerőseik, rokonaik élnek, akiknél átmeneti biztonságot remélhetnek. De magát a veszteség traumát ők is magukban hordozzák.
Számos ukrán háborús menekült helyzete kilátástalan
Van egy olyan réteg, amely már a háború kitörése előtt is meglehetősen nehéz helyzetben volt. Mégis kapaszkodót jelentett a saját környezetük és közösségük. Az ő talajvesztettségük, a jobb helyzetben lévőkhöz képest is jelentős. Egy új élet felépítése önerőből számukra, szinte esélytelen. Az EMMA Egyesület humanitárius programja őket igyekezett segíteni az elmúlt időszakban.
Az Egyesület két munkatársa, Péter Anna Nada és Sárdi Annamária a tapasztalatait osztotta meg velünk.
Péter Anna Nada, az EMMA Egyesület munkatársa, fotó: Csoszó Gabriella
Milyen segítségre volt leginkább szükség?
Sárdi Annamária: Első lépésben a menekültek primer szükségleteinek kielégítésére kellett megoldást találni: élelmiszerre, biztonságosa lakhatásra, orvosi ellátásra volt szükségük. Az EMMA Egyesület egy országos női szervezet, amely a nők alapvető jogaiért és társadalmi egyenlőségéért dolgozik, kiemelt fókusszal a gyermekvállalás és gyermeknevelés időszakára. Így nem volt kérdés, hogy a kialakult humanitárius helyzetben mi a várandós és kisgyermekes menekült nők támogatásába kapcsolódunk be.
A menekülteknek pszicho-szociális támogatást nyújtottunk és segítettük őket abban, hogy eligazodjanak a hazai várandós gondozási rendszerben. Miután felismertük, hogy mennyi kihívással kell szembenézniük, szükségessé vált, hogy elkísérjük őket az egészségügyi intézményekbe, azért hogy érdekérvényesítő munkánknak köszönhetően ellátáshoz jussanak. Azokban az esetekben, amikor nem volt közös nyelv, amin a páciens és az egészségügyi dolgozók megértették volna egymást, tolmácsolásra is szükség volt. Pedig például a 1812-es egészségvonalon ingyenes tolmácsszolgálat kérhető az egészségügyi dolgozók számára, így legalább a kommunikációs problémák kiküszöbölhetőek lettek volna. Az is nehézséget jelentett az egészségügyi rendszer számára, hogyan kezelje az ukrán állampolgárokat, és az ukrán-magyar kettős állampolgársággal rendelkező nőket. A rendeleti háttér egyébként biztosított volt. Ugyanakkor az operatív szinten, a rendelőintézetekben és kórházakban, a gyakorlatban koránt sem ismerte mindenki ezeket a rendelkezéseket. Sok esetben okozott fennakadást, hogy a menekült státuszú nőknek nincs személyi igazolványa, TAJ kártyája, hivatalos állandó lakcíme. Így az adminisztrációs rendszerben bizony jócskán voltak fennakadások, akár már az időpont foglalásoknál.
Képforrás: pixabay.com
Mindezeken túl, rendkívül költséges és bonyolult eljárásrend szabályozza a külföldi anyák újszülöttjeinek anyakönyvezését és állampolgárságuk bejegyzését, amiben szintén segítséget kellett nyújtanunk. Nem beszélve a szülés utáni pénzbeli támogatások igényléséről, amihez úgyszintén szükség volt a támogatásunkra. Ezt csak tetézte, hogy akiket mi a lehetőségeinkhez mérten felkaroltunk, azok között számos mélyszegénységből érkező roma család volt. Meg kell mondjuk, hogy bár sok segítő hozzáállással találkoztunk, volt jócskán olyan élmény is, ahol kellemetlen, hátrányos megkülönböztetésben, esetenként diszkriminációban volt részük.
Péter Anna Nada: A kettős állampolgárok esetében fokozottan jelen volt a nehézkes ügyintézés. Az ukrán menekült státuszúak helyzete egyértelműbb volt az ügyintézők számára. A kettős állampolgárok azonban más elbírálás alá estek. Nekik nem volt sem menedékes státuszt igazoló számuk, sem TAJ számuk, az ő regisztrálásuk kifejezetten problémásnak bizonyult. Az ellátás megszervezése során gyakran jelentett akadályt, hogy ezeknek a családoknak nem volt fix helyük. Többször kellett költözniük az idők folyamán, ahogy változtak a lakhatási feltételek. Akik menekültszállóra kerültek, azoknak nehéz volt a közlekedés megszervezése, mert ezek a szállások elég messze esnek az egészségügyi központoktól. A mélyszegénységben élő menekülteknél további problémát jelentett, hogy Magyarországon a családvédelem jól szervezett, amit az ukrán menekültek természetesen nem ismernek. Viszont a mélyszegénységből érkező, menekülttáborban lakó családoknál, különösen egy újszülött esetén, a családvédelmi szempontok új kihívást jelentettek. Mindenképpen el akarták kerülni, hogy a körülmények miatt elvegyék tőlük a gyermekeiket. Mondhatjuk, hogy ezek nem mindennapi problémák különösen akkor, ha egyébként is traumatizált élethelyzetből érkező nőkről, családoktól van szó. Bennük tartani a lelket, segíteni a mindennapi élet megszervezésében, tényleg komoly feladat.
fotó: Csoszó Gabriella
Milyen nagyságrendről beszélünk, akik az EMMA Egyesülettől kaptak segítséget?
Sárdi Annamária: Az elmúlt 12 hónapban kb. 150 nőnek nyújtottunk komplex támogatást. Az ezt megelőző időszakban is nagyságrendben ennyi nőt tudtunk segíteni, de ott még nem minden esetben tudtuk azt a komplex segítséget megadni, amit az utóbbi egy esztendőben sikerült biztosítani. Az első időszakban volt, akinél csak néhány alkalmas információs találkozóra tudtunk szorítkozni. Összességében mintegy 300 nőnek biztosítottunk közvetlenül, komplex támogatást. Ha a teljes programot és elérést nézzük, akkor pedig elmondhatjuk, hogy a két év során nagyjából 1000 főt érünk el valamilyen formában. Ide számoljuk ugyanis azokat a nőket is, akiket olyan higiénés termékekkel (pl. menstruációs betétekkel) segítettünk, amelyek tapasztalataink szerint kevéssé voltak elérhetőek számukra a szervezett adományosztások alkalmával.
fotó: Csoszó Gabriella
Mit jelent a komplex esetkezelés?
Sárdi Annamária: Várandósok esetében például azt jelentette, hogy hozzásegítettük őket, hogy ellátáshoz jussanak (összekötöttük őket a védőnővel, nőgyógyász orvossal, elkísértük őket a vizsgálatokra). Pszicho-szociális támogatást, biztos hátteret nyújtottunk nekik egészen a szülésig, ha erre volt igény szülés kísérő dúlát is biztosítottunk számukra, hogy ne legyenek egyedül a szülés folyamán. Emellett az anyakönyvezés folyamatát is segítettük. Ha egy ukrán állampolgárságú nő Magyarországon szül, akkor az ukrán nagykövetség bevonására is szükség van, hogy az újszülött ukrán állampolgársága rendben legyen. A gyermekágyas időszakban is mellettük voltunk. Kaptak tárgyi adományokat a szülést követően, ami a csecsemő ellátásában nyújtott segítséget. A fogamzásgátlás terén is segítettünk azoknak a nőknek, akik úgy érezték, hogy most nem szeretnének újabb várandósságot bevállalni. Olyan esettel is találkoztunk, ahol a nő bántalmazó kapcsolatban volt. Itt partner szervezetek bevonásával igyekeztünk segíteni, hogy biztonságos szállásra kerüljön és megkapja a szükséges szakmai támogatást.
Péter Anna Nada: Az ellátási rendszer anomáliai miatt, meglehetősen erőteljesen kellet a kettős állampolgárok esetében az érdekérvényesítés terén jelen lennünk, mert ott volt a legnehézkesebb az egészségügyi ellátás biztosítása. Az anyasági támogatáshoz juttatásuk is problémásnak bizonyult.
Úgy tűnik, rövid távon nem várható megnyugtató megoldás a háborús konfliktus rendeződésére. Ez azt jelenti, hogy bizonytalan időre kell megoldást találni a családok számára.
Milyen jövőkép prognosztizálható a mélyszegénységből érkező, eleve hátrányos helyzetű családok esetében?
Péter Anna Nada: Kárpátaljai roma családokkal dolgoztunk a legtöbbet. Az emberek alacsony iskolázottsága miatt, a magyarországi munkavállalás számukra jelentősen korlátozott. Ha azt is tekintetbe vesszük, hogy a lakhatásuk meglehetősen bizonytalan, akkor nem nehéz valószínűsíteni, hogy ez további hátrányt jelent a megélhetés megteremtésében. A biztonságot jelentő lakhatás elérésében, a családok életének fenntarthatóságában. Azokon a településeken, ahol a többség szálláshelyet kapott, egyébként is nagyon kevés a munkalehetőség. Ez azt jelenti, hogy a családok férfi tagjai kénytelenek máshol megélhetést keresni, így az egyébként is megviselt családok szétszakadnak. A férfiaknak szállás költségeik is vannak, számukra a lakhatás nem ingyenes. Csak azok kapnak támogatást, akik kiskorú gyermeket nevelnek vagy már idősek. A nők és a gyerekek magukra maradnak. Ez nagymértékben csökkenti a pozitív kilátásokat. A gyermekeik perspektívája még ennél is rosszabb. Akár a tanulás, az iskolázottság elérése terén, akár a családi biztonság megélésében. A gyermekvédelmi szolgáltatásokat a menedékesek nem vehetik igénybe TAJ szám híján. Meglehetősen esetleges a gyerekek helyzete. Budapesten néhány kerületben próbálnak segíteni ezeken a családokon, de hatékony, életmegoldást nyújtó módszer, stratégia és cselekvési terv, legfőképpen pedig megfelelő pénzügyi forrás tulajdonképpen nincs. Az állami támogatások pedig folyamatosan szűkülnek.
Az EMMA Egyesület talán a legnehezebb feladatot vállalta fel avval, hogy az Ukrajnában is hátrányos helyzetben, mélyszegénységben élő, a magyarországi menekült pozícióban is a legkiszolgáltatottabb embereknek próbál támogatást nyújtani. Ezt a helyzetet tovább rontja, hogy a beszélgetés során múlt időt használunk, hiszen a humanitárius program komplex esetkezelésen alapuló tevékenységének projekt-finanszírozása 2024. április 30-val véget ért. Ez azt jelenti, hogy ezek az emberek még inkább magukra maradnak.
Mi a realitás a jövőjük tekintetében?
Péter Anna Nada: A háború előtti időszakban a nőknek, a családoknak a lakhatása Ukrajnában biztosított volt. Bár a férfiak többsége akkor is átjárt Magyarországra dolgozni, de ebben segítséget jelentett az a tudat, hogy a család relatív értelemben biztonságban van. A nők és a gyerekek pedig a saját életközösségükben élhettek. Ez a lakhatási és közösségi biztonság az, ami odaveszett a háború következtében. A teljes talajvesztettség és jövőkép nélküliség helyzetében vannak jelenleg.
Sárdi Annamária, az EMMA Egyesület munkatársa, fotó: Csoszó Gabriella
Sárdi Annamária: A projekt finanszírozottsága lehetővé tette, hogy a „terepen” tudtunk aktív segítséget nyújtani a családoknak. Ezt most valóban nem tudjuk ebben a formában folytatni. Azonban nem maradnak teljesen magukra az érintettek. Egy támogatónak köszönhetően, nem tűntünk el teljesen a humanitárius színtérről. Információs támogatást továbbra is tudunk nyújtani a hazai várandósgondozási és szülészeti rendszerről, az újszülöttek regisztrálásának menetéről, az elérhető pénzbeli támogatásokról. A szerdai fogadónapunkon személyesen is be tudnak jönni hozzánk az irodába. Ez sajnos csak a Budapesten és annak közvetlen vonzáskörzetében élőknek segítség, ugyanakkor telefonon, e-mailben a távolabb élők számára is elérhetők vagyunk. Emellett készítettünk számukra olyan információs anyagokat is, amelyeket kézbe tudunk adni. Illetve készült egy hasznos információkat tartalmazó YouTube videósorozat is a nők számára, amiből például az egészségügyi ellátás igénybevételéről, az anyakönyvezés menetéről, az igényelhető pénzbeli támogatásokról informálódhatnak.
Tájékoztató videó sorozat ukrán menekült nők részére
Sárdi Annamária: De nem csak a menekült családoknak készítettünk tájékoztató anyagokat. A szociális munkásokat és egyéb, a témában érintett szakembereket is szeretnénk segíteni abban, hogyan eredményesen tudják támogatni ezeket a nehéz helyzetben lévő nőket. De azt a komplex esettámogatói terepmunkát, amit az elmúlt két esztendőben végeztünk, jelenleg sajnos nem tudjuk folytatni.
Azok a családok vannak a lakhatás szempontjából relatíve jobb helyzetben, akik intézményi szálláson lehetnek. Debrecenben és Budapesten is vannak menekültszállók. Bár ezek nem ideális helyek, de relatív biztonságot jelentenek. Azoknak a családoknak sokkal kilátástalanabb a helyzete, akiknek önállóan kell a saját lakhatásukat és megélhetésüket biztosítani.
A térben, időben és perspektívában is kilátástalan helyzetben lévő családok teljes létbizonytalansága egyértelműen, minden családtag számára rendkívüli kihívás. Ezen belül a nők, főként a várandós nők számára nagyon kevés lehet az érzelmi kapaszkodó, pedig a gyermekvárás, a szülés és a gyermekágyas időszakban erre minden nőnek szüksége van.
Mennyire elfogadó Magyarországon a társadalom a menekültek irányába?
Péter Anna Nada: Nem véletlen, hogy azok az ukrán menekültek, akiknek bármilyen kapcsolata volt/van más országokkal, azok nem maradtak Magyarországon, hanem igyekeztek minél előbb eljutni a célországba. Itt pedig elsősorban a kilátástalan helyzetben lévő, mélyszegénységből érkező emberek maradtak, akik számára tulajdonképpen nem nagyon van megoldás. Egyébként az itthoni mélyszegénységben élők élethelyzetének a megoldásában is vannak hiányosságok. Mégis, a Kárpátaljáról ide menekült roma családoknak még mindig biztonságosabb a jelenleg elérhető magyarországi menekült státusz. Akkor is, ha perspektivikusan nyilván nem lehet ezeknek a családoknak az életét összességében megoldani. Az állami felelősségvállalásnak a jelenleginél határozottabban meg kellene jelennie. A társadalmi felelősségvállalás terén is lenne mit tenni. Vannak segítő civil szervezetek, akiknek a munkáját erőteljesebben lehetne támogatni, akkor ők is többet tehetnének megfelelő források megléte esetén. A humanitárius szervezetek is kezdik feladni, sorra elfogynak az EU-s támogatások, egyre korlátozottabbak azok a lehetőségek, amelyek konkrét segítséget nyújthatnak.
pixabay.com
Sárdi Annamária: Nehezíti a roma menekültek befogadását az is, hogy sokuk olyan menekültszálláson lakik, amely messze van a központtól. Itt konkrétan szegregálódnak. Ők a legkiszolgáltatottabbak. Leginkább az óvodás és iskolás gyerekek azok, akik a helyi közösséggel találkoznak. Komplex integrációs stratégiát nem látunk. Azt viszont igen, hogy finanszírozás hiányában egyre kevesebb szervezet vesz részt a segítségnyújtásban, ami erősíti a menekültekben a kilátástalanságot és fokozza a kiszolgáltatottság mértékét.
Ha minden támogatás elfogy, mi történik ezekkel a családokkal?
Sárdi Annamária: Ezt most senki nem tudja megmondani. A hátrányos helyzetű, sokgyermekes, a háborús övezetből menekült roma családok támogatás nélkül nehezen, vagy nem tudnak boldogulni. Albérletet találni ezzel a háttérrel rendkívül nehéz. Amennyiben megszűnnek a menekültszállók, akkor szakmai és anyagi támogatás nélkül, nagyon kevés az esélyük a talpon maradásra. Komoly érdekérvényesítő támogatást is kapniuk kell az önálló életkezdéshez.
Milyen mentális erőforrást jelentenek az EMMA Egyesület munkatársai ebben a kritikus állapotban?
Sárdi Annamária: A biztonság mindenki számára nélkülözhetetlen. Akár felnőttről, akár gyermekről beszélünk. Az a segítség, jelenlét, amit a komplex esetkezelés során nyújtani tudtunk ezeknek a családoknak, adott valami kapaszkodót. A magukra hagyottság érzését enyhítette amellett, hogy a gyermekvárással kapcsolatos ügyintézésben, a szülésben, az egészségügyi és adminisztrációs rendszerben való eligazodásban vettünk le terheket a vállukról. Az érdekeik érvényesítésében is tudtunk segíteni. A civil szervezetekkel való kapcsolatrendszer, a szociális támogatás megléte és a mentális segítő beszélgetések is mind támaszt jelentettek a számukra. Ezek a nők tulajdonképpen elveszítették a személyes autonómiájukat. Még ha beszélnek is magyarul, teljesen más a szóhasználatuk, más kifejezés készlettel rendelkeznek. Még magyar nyelven sem tudták mindig megértetni magukat a környezetükkel, és a hivatalos ügyintézés során sem. Amellett, hogy szép számmal voltak olyanok, akik segítették őket, sokszor találkoztak értetlenséggel, elutasítással.
Sárdi Annamária az EMMA Egyesület munkatársa, forrás: EMMA Egyesület
Az emberi méltóság megtartásához kell az elfogadottság érzése. Ha a mindennapok létfenntartása bizonytalan, akkor a felzárkóztatási programban való részvétel sokadrangú kérdéssé válik.
A mentális és érzelmi támogatás, mint a segítségnyújtás egyik formája, mennyit jelent?
Péter Anna Nada: A tolerancia, a türelem, a segítőkész hozzáállás, a folyamatos szorongáson csak enyhíteni tud. Mégis óriási jelentősége van a menekültek számára. Valójában az emberek elképzelni sem tudják, mit élnek át ezek a családok. Ezért különösen fontos volt számunkra, hogy a diszkrimináció ellen fellépjünk. Megtegyünk mindent, hogy legalább a lakhatás, a mindennapi fenntarthatóság amennyire csak lehet, megoldott legyen. Az egészségügyi rendszer fogadja a nőket, a várandósokat. Az oktatási intézmények adjanak helyet a gyerekeknek. Az integrációs program elsősorban a középosztálybeli menekülteknek nyújthat megoldást. A mélyszegénységből érkező, alacsonyan kvalifikált, eleve hátrányos helyzetű családokért, az elmondott formákban tudtunk tenni az elmúlt két évben. Azonban hosszabb távra kell megoldást találni.
Péter Anna Nada, az EMMA Egyesület munkatársa, fotó: Csoszó Gabriella
Arra pedig senki sem tud választ adni, hogy ezek a családok mikor térhetnek vissza Ukrajnába. Meddig kell fizikailag, érzelmileg, mentálisan kibírniuk a jelenlegi élethelyzetüket. Hazatérve pedig mikor, hogyan tudnak majd egy új életet felépíteni.
Csaba Beatrix
Kiemelt kép: pixabay.com
„Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.”
