Jegesi Zsuzsa életútja figyelemreméltó. Hollandiába a szerelem vezette, ott építette fel az életét. Több, mint négy évtized után költözött vissza Magyarországra. A külföldön töltött évek során nagy gyakorlatot szerzett az integrálódás, az idegen környezetbe történő beilleszkedés tudományában. Aktív közösségi ember, aki nagy örömét leli a közösségszervezésben, nem véletlen, hogy a nevéhez fűződik a Petényke Egyesület létrehozása is.
Hollandiában művészetpszichológiát tanult. Bár végül is más pályát választott, az emberekkel való kapcsolat kialakításában hasznát vette az egyetemi tanulmányainak. A művészet mégis az élete részévé vált, sikeresen vezette az általa alapított galériát, létrehozott egy kulturális alapítványt is, amelynek a célja az volt, hogy egyfajta híd szerepet töltsön be Hollandia és Magyarország között. Számos kiállítást és kulturális rendezvényt szerveztek, melynek kiemelkedő momentuma volt a magyar Európai Iskola első nemzetközi bemutatása.
Jegesi Zsuzsa a Petényke Egyesület elnöke, fotó: Fb Petényke
Azonban eljött az az időszak, amikor már nem a munkáé volt a főszerep, holland férjével a hátuk mögött hagyták Hollandiát, és Zsuzsa szülőföldjén telepedtek le, de nem a fővárost választották, hanem egy alsópetényi ház lett az új otthonuk.
Gyorsan megszerették a falut és a környéket, barátságok és új ismeretségek alakultak. A szeretetteli személyiségének köszönhetően hamar beilleszkedett a helyi női közösségbe, amelynek egyik mozgatórugója lett. Egy baráti társasággal megalapította a ’Petényke’ nevű kulturális civil összefogást, ami ma már egyesületként működik. Vásárokat, piacokat, sokszínű kulturális programokat szerveznek.
Azonban rejlik ebben a törekvésben egy, a felszínen alig észrevehető folyamat. A szellemi közösség és a lelki kötődés építőköveket megtartó ereje. Mert a múlt megőrzése, a hagyományok ápolása, az odaadó szeretet, ami a másokkal való törődés közben tölti el a közösségi szerepet vállalót, a közösen elért eredmények által átélhető, semmi máshoz nem hasonlító érzés, a cselekvő szeretet megmutatkozása olyan élmény, ami a jövő építőkövévé is válhat egyben.
A cél nem volt más, mint az élményalapú együtt töltött idő, a jó hangulat, a beköltözők és a helyiek összehangolódása. Ebből már csak egy lépés volt a helyi nyugdíjasklub megalapítása. A heti összejövetelek, programok, kirándulások, közös kikapcsolódás, múzeum- és színházlátogatások örömteli élményegyüttes a klubtagok számára. Társadalmi munkában, együttműködve a falu önkormányzatával, helyrehozták, megszépítették a helyi könyvtárat, idén nyáron pedig a kultúrház kifestése, szépítése következik A közös munkát az önkormányzat is támogatja, a tapasztalat pedig azt mutatja, hogyha van szervezőerő, akkor könnyebb eredményeket elérve bevonni a közös szerepvállalásba a helyieket és a máshonnan beköltözőket, hiszen a teljesítményalapú siker kézzelfogható erőforrássá válik a település életében.
alsópetényi nyugdíjasklub kirándulás, fotó: FB Petényke
Kreatív ötletekben pedig tényleg nincs hiány, jelenleg egy könyv kiadásán munkálkodnak, ami a helyi és a hozott gasztronómiai különlegességekre szeretné felhívni a figyelmet. Az ’Ételek-életek, mesélő alsópetényi asztalok’ címmel tervezett gyűjteményben az itt lakók kedvenc ételeik féltve őrzött családi receptjeit és az ezekhez az ételekhez kötődő személyes emlékeiket osztják meg az olvasóval, s ezáltal nemcsak a gyökerek előtt tisztelegnek, hanem a jövő számára is meg tudják őrizni a tradicionális ételeket és hagyományokat.
Ételek-életek, mesélő alsópetényi asztalok, fotó: FB Petényke
Ez az értékmentő munka is hozzájárulhat a kulturális identitás megmutatkozásához, valamint az elfogadásra és egymás tiszteletére építő közösségfejlesztésre is kiváló lehetőség. Azonban rejlik ebben a törekvésben egy, a felszínen alig észrevehető folyamat. A szellemi közösség és a lelki kötődés építőköveket megtartó ereje. Mert a múlt megőrzése, a hagyományok ápolása, az odaadó szeretet, ami a másokkal való törődés közben tölti el a közösségi szerepet vállalót, a közösen elért eredmények által átélhető, semmi máshoz nem hasonlító érzés, a cselekvő szeretet megmutatkozása olyan élmény, ami a jövő építőkövévé is válhat egyben.
A tudás átadása, a manapság olyan népszerű edukáció pedig mindeközben a maga természetességében történik meg, ez pedig beépül a mindennapokba, így a következő generáció már ebben a szemléletmódban nevelkedhet, és számukra már természetessé válik az elfogadás, az együttműködés alapú közösségi lét. Ez pedig egy olyan jövőkép, amin tényleg érdemes munkálkodni.
Csaba Beatrix
kiemelt kép: Alsópetény FB oldal
